A házasságom, a családi kapcsolatunk megsínyli a következő problémát mostanában, és nem tudom, hogy mit tegyek. A férjem soha nem járt el szórakozni, tavaly október óta viszont hetente egyszer elmegy, de nem ez a probléma, hanem az, hogy nem mondja meg, pontosan hol volt, és mérges lesz, ha kérdezek róla (normális stílusban, nem veszekedve). Van, amikor egy barátjával megy el, akit már bemutatott annak feleségével együtt (szimpatikusak), és van, amikor azt mondja, hogy ő maga megy, senki más. Csakhogy általában 7-8 óra hosszára megy el egyben, ami szerintem egyedül eltöltendő időnek igencsak hosszú, ha nem is a szomszédba megy. Azért is furcsa, mert pár hónapja kezdődött ez nála, előtte sosem tett így. Irányomban ugyanaz idő tájban megváltozott pici dolgokban, mint pl. hogy lehangoltabb, nem nagyon néz a szemembe, és amikor megölel, nagyon ímmel-ámmal teszi. Többször beszéltem vele erről, amire azt mondta, szeret, őszinte és nincs senkije, de ő is érzi, hogy a majd' 7 éves házasságunk nem valami jó jelenleg. Azt mondta, hogy együtt is szívesen eljárna egy kicsit kikapcsolódni, de van egy 5 éves gyerekünk, akit nyilván nem lehet szórakozóhelyre vinni, de valahogy ezt kitérő válasznak éreztem a részéről, mert tudja, hogy én nem mennék el nélküle szórakozni. Sosem kaptam hazugságon, és nincs semmilyen jele, hogy valakije lenne, de közben furcsa érzésem van, mintha valamit titkolna.

Van okom Ön szerint gyanakodni, vagy csak a nagyon stresszes munkája miatt járhat el kikapcsolódni? Esetleg én vagyok túl szigorú vele? Jobb ilyen esetben „békén hagyni” és nem kérdezni, vagy van jogom tudni, hogy hol volt és mit csinált a férjem?

Traube

Kedves „Traube”!

Van joga tudni, hogy merre jár. És ne haragudjon, hogy ezt mondom, de valami miatt nem akarja látni, ami történik. Ha nincs házaséletük, a férje nem néz a szemébe, 7-8 órákra eltűnik szórakozni – mert ez neki jár – és eszébe sem jut, hogy ezt magával tegye, és ennek érdekében keressenek egy gyerekvigyázót: hát azt gondolom mindezek fényében, hogy igencsak titkol Ön elől valamit. És úgy tűnik, Ön valamiért kerüli azt, hogy határozottabb legyen vele, és emiatt konfliktusba kerüljenek. Mintha tartana attól, hogy vihar lesz.

De minden házasságban vannak viharok, mert emberből vagyunk, járunk-kelünk a világban, és hatnak ránk emberek. Megesik, hogy olykor jobban is, mint az megengedhető lenne. Az ilyen esetek a házasságok szakítópróbái. Nagyon fájdalmasak, de túl lehet élni őket. És még megbocsátani is lehet. Majd egy pár év múlva…

Vannak emberek, akik képesek úgy élni egy másik ember mellett, hogy tudják, időnként megjelenik egy harmadik, és azt is tudják, hogy majd továbbmegy. De nem mindenki működik így. Azzal, hogy levelet írt, azt is kommunikálta, nagyon vágyik arra, hogy tisztán lásson. Kicsit nehéz nekem, mert úgy érzem, hogy tőlem várja a határozott megerősítést, hogy a gyanúja jogos. De szerintem nincs szüksége a megerősítésre. Ön nagyon jól érzi a változásokból, hogy mi történik.

És biztatnám arra, hogy próbáljon meg Ön is programokat csinálni a barátnőivel, a rokonaival, ismerőseivel. Mert megteheti.

Üdvözlettel: Majoros Andrea