Elvált apaként váltott nevelésben nevelem két kislányomat (6 és 8 évesek), minden második hetet velem töltenek. Új (gyermektelen) párom szerint eltúlzott és irreális az altatási módszerem: a mosdás, átöltözés után 1-1 mesét olvasok nekik (ez kb. 10-12 perc), majd kb. 5-5 percnyi (külön-külön mindkét ágyhoz ülve) simogatás-rítus következik (a kisebbik ilyenkor hozzám bújik, az ölembe kucorodik stb., a nagyobb csak ráteszi fejét a kezemre, néha visszasimogat, 1-2 kérdést feltesznek, azokra nagyon röviden válaszolok, de jelzem, hogy ez altatás), amit még egy "hangyányi" 1-1 perces simogatás követ, így hagyom ott a két lányt elaludni (mindez 9, max.10 körül fejeződik be). Valóban túl sok/furcsa/szokatlan, esetleg agyament ez? Mik lehetnek a negatív következményei annak, ha ezt folytatom, ill.
annak, ha ezt (vagy egy részét) abbahagyom? Tavaly volt egy próbálkozás az idő lecsökkentésére, de nagyon zokon vették, sírtak, összezavarodtak, követelték a folytatást. Én úgy gondolkodom, hogy nekik - mivel napjaik felében látnak csak engem - szükségük van erre

Kedves Apuka!

Az esti rítust olvasva az a kérdés merült fel bennem, hogy Önnek vagy a gyerekeknek probléma-e ez bármilyen szinten? Tapasztalnak-e valamilyen negatív következményt, tünetet? Vagy kívülről jön ez a kritika? Bár nem derült ki, hogy mikor kezdődik az esti rituálé, a vacsora után mennyi idővel alszanak végül el, de a részterületek időtartama nem tűnik se extrémnek, se soknak. Talán az nehezíti a helyzetet, hogy külön-külön van velük, tehát duplázódik az idő, de egy mese, egy kis bújás és bszélgetés legalább félórás szokott lenni a családoknál, ahol megvan ez az esti rituáléban, ahol adnak az érzelmi kötődésre és az együtt töltött időre. Le lehet rövidíteni, de - ahogy írta- az valahol egy hiényérzetet fog hagyni, szóval érdemes lehet valahol máshol beletenni a rendszerbe. Akkor szükség lesz testi érintésre, gyengédségre, egymás meghallgatására, és a gyerekekkel eltöltött egyéni időre a nap más szakaszában. Ügyesen is lehet formálni, rövidíteni a programot, csak figyelje mellette, hogy milyen igény az, amit kivesz, hogy valahol máshol az előtérbe kerülhessen. Az idő sporolása ha ennyire fontos, akkor esetleg egyes részeit össze lehet vonni, ahol együtt vannak, és csak az utolsó elbúcsúzás lesz személyre szabott. Ennek előnye a testvérek közötti kapcsolat erősítése.

Ha ez a program problémás, akkor esetleg érdemes lehet egyeztetni volt feleségével, hogy nála hogyan megy. Így hasonlóvává válna a két otthon esti rituáléja, ami a biztonságérzet és harmónia szempontjából érdekes lehet. Mindensetre extrémnek és irreálisnak sem látom a leírtak alapján az altatását, amennyi kiderült legalábbis róla. De nagyon értékes a gyerekek érzelmi fejlődése szempontjából, és az Önnel való kapcsolatuk szempontjából is, hogy van rituálé, hogy van egyéni együtt töltött idő, hogy van mese, hogy lehet érinteni, bújni, és még kérdéseket is feltenni. Csak bátorítani tudom arra, hogy folytassa! Emellett fontos lehet a kérdés, hogy ez párja szempontjából miért túlzó, mi az, ami az ő igénye, ami miatt ez probléma, vagy legalábbis furcsaság számára. Érdemes lehet erről beszélgetni: milyen volt az ő esti programja, hogyan képzeli el saját gyermekével, mi az, ami miatt ez neki furcsa, mit változtatna, mire lenne igénye: inkább az zavarja, hogy az időt nem vele tölti, hanem a - nem közös - gyerekekkel, vagy esetleg más formában, más szerepben keresne magának is helyet az estékben. Így látatlanban ezek a kérdésekkel és ötletekkel tudom bátorítani Önt.

Üdvözlettel

Standovár Sára