Pár hét múlva 14 éves lesz a fiam. Néhány hónappal ezelőtt előállt a meleg-témával, de ellenkezik, hogy ő nem az és nem akar az lenni. Voltak előzmények elmondása szerint, pl. pornófilm- nézés. Az egész napját ez tölti ki, hogy ilyen gondolatai vannak, hogy nem akar az lenni. Gondolom én, valószínűleg vonzódik a fiúkhoz, csak nem meri saját magának bevallani, vagy miért ezzel foglalkozik egész nap? Bántja a dolog. Voltunk pszichológusnál és pszichiátereknél. Egyik azt mondta, semmi baj, csak ne nézzen ilyenfajta filmeket, a másik azt mondta, gond van, és más probléma is lehet. Vissza kell menni a kirendelt pszichológushoz, de a fiam nem szeretne. Én nem akarom, hogy a fiam rosszul érezze magát a pszichológusnál, pl. hogy rávezessék arra, amitől retteg a gyermekem.

Kedves Noémi!

Ön elfogadó, megértő édesanya, aki előtt a fiának nem kell titkolóznia, meg tudja beszélni Önnel a problémáit, kétségeit. Ebben az életkorban a szexualitás az egyik legfontosabb kérdés a gyerekek életében, vágynak rá, kíváncsiak, vannak, akik ki is próbálják. Gyakori beszédtéma ez a gyerekek között, keresik a képeket, filmeket, és, ha elérhető számukra, akkor a pornót is.  A fokozott érdeklődés intenzív önkielégítésben is megnyilvánulhat, melyet a filmek, a pornó még tovább gerjesztenek. A kamaszok szívesen elhúzódnak otthon, akár egész nap képesek a szobájukban, kuckójukban kuksolni, a legnagyobb nyári melegben is. Álmodoznak, fantáziálnak, interneteznek, pornót és más filmeket néznek. Nyáron a társas kapcsolatok is meglazulnak, az iskolai haverok, barátok távolabb kerülnek, sok a magányosan töltött idő. A gyerek mozgástere, érdeklődése beszűkül egy-két témára, melyek között a szex az egyik legfontosabb. Ez a beszűkülés kialakíthat nyomott hangulatot, kedvetlenséget, érdektelenséget, amiből egyre nehezebb kimozdítani a gyereket.

Ebben az életkorban már megjelenhet a homoszexualitás, akár kétségek formájában is, ahogy talán a fia esetében is történt. Sokszor éveket vehet igénybe, míg véglegesen eldől a szexuális identitás (azonosulás), mivel nagyon nehéz az elfogadás annak is, aki egyértelműen érzi a vonzódást az azonos neműek iránt, már ebben az életkorban is. Ez a folyamat, melynek a végére kialakul a szexuális irányultság, jelenthet gondokat magának a serdülőnek is, és a környezet, a család is aggódhat. Maga a keresés, önvizsgálat nagyon igénybe veheti a gyereket, szorongások jelenhetnek meg, önértékelési zavarok nehezíthetik az életét.

A homoszexualitás nem betegség, épp ezért kezelni sem kell, és nem lehet „elmulasztani”, senkit nem lehet rábeszélni vagy lebeszélni. Pszichológushoz akkor kell vinni egy (akár homoszexuálisnak ható) gyereket, ha nyugtalanná, szorongóvá válik, ha kilátástalannak, reménytelennek érzi az életét, ha tanácstalan és maga szeretne valamilyen segítséget. Attól, hogy valaki homoszexuális, még lehet pszichésen beteg, mint ahogyan a heteroszexuális is.

A homoszexuális gyerek mellé nem rendelnek ki pszichológust, nem kötelező elmenni hozzá, ha nem szimpatikus, vagy nem érzik, hogy szükség van rá. Persze elképzelhető, hogy egy aggódó családsegítő gyerekjóléti ügyet csinál egy 14 éves gyerek homoszexualitásából, de ebben nem kötelező együttműködni. Ha a fia szeretne beszélni valakivel, aki segít végiggondolni, hol tart ő a szexualitásának kialakításában, akkor inkább válasszanak együtt pszichológust.

Végezetül: a serdülők, főleg azok, akik már nagyon érdeklődnek a szexualitás iránt, sokszor ki vannak téve csábításnak, mely indulhat ellenkező nemű, vagy akár azonos nemű felnőttől, esetleg valamivel idősebb gyerektől. Ilyenkor a gyerekeket olyan élmények érhetik, melyekre nem voltak felkészülve, és ez lerövidíti az aktív szexhez vezető utat.

üdvözlettel

bárdos kata