Tisztelt Andrea!

A férjemmel már régebb óta van szó külföldön történő munkavállalásról, habár inkább én erősködöm, ő, úgy vettem észre, nem akar. A véleménye az, hogy menjek én (szerinte amúgy is csak „fantáziálok” erről), mert én úgyis GYES-en vagyok, neki itt az állása a viszonylag jó fizetésével (ebből a kettőből épphogy megélünk). Ha sikerül, ő eljön GYES-re a kislányunkkal, aztán ha lehetőség adódik, jönnek utánam. A lányunk 22 hónapos, vele kapcsolatban szeretném kérdezni, ha én most elmegyek és külföldön vállalok munkát, amiből kifolyólag előfordulhat, hogy hónapokig csak telefonon és skype-on tudom vele tartani a kapcsolatot, az milyen rövid- és hosszú távú hatásokkal járhat a kislányunk számára? Van-e olyan kor, esetleg, amit, ha elér a gyermek, az anyuka is bizton elindulhat hosszabb távra külföldre dolgozni, és a hosszabb távollét nem viseli meg a gyermeket?

Válaszát előre is köszönöm. Üdvözlettel: Éva

Kedves Éva!

De megviseli. Nyilván az is megviseli, ha az apa tűnik el az életéből, de ebben a korban az anya még érzelmileg sokkal fontosabb, mert ő van vele egész nap, ö szoptatta, gondoskodott róla mindenben. Mivel még csak 2 éves, nehezen értené az Önök érvelését, hogy miért kell ennek így történnie. Nem látja át a viszonyokat, nem fogja fel a miérteket, és időérzéke sincs, mi az, hogy anya majd jön egy hónap múlva. A skype is eléggé frusztráló lehet – van is az anyu, meg nem is.

Én azt gondolom, hogy ha valahogyan megélnek most, akkor várjanak még egy kicsit – a legjobb lenne persze talán együtt nekivágni. De én nem dönthetek mások helyett, a döntést Önöknek kell meghozni.

Üdvözlettel: Majoros Andrea