Volt férjemmel elváltunk, van 3 kiskorú gyermekünk. 13 éves fiam eddig szóba sem állt velem, mostanában beszélünk, havonta 1-2 óra a láthatásom, amit fel nem foghatok! Nos, fiam, aki 13 éves, nagyon rémiszrő dolgot mondott nekem ma a láthatáson! Ha ő eltűnne, nem hiányozna senkinek, minek él, ha nem lehet gyerek, nem akarja magát megölni, de nem tudom hova tenni s nem hagy nyugodni, amiket mondott, változik a hangulata egyik pillanatról a másikra! Első fokon odaítélte őket a bíróság az apjuknak, annak ellenére, hogy a szakértői vélemény igen erős direkt vagy indirekt befolyásolást állapított meg s a fiút csak örökbe fogadta volt férjem. Kislányom meg olyanokat mond, hogy megszökik, pedig csak 6 éves, hangulata ingatag s leginkább kedvetlen, nevet, de nem az igazi gyermeki mosoly! Mit tehetnék, komoly aggodalomra adnak okot az elhangzottak??

Kedves Anya!

Nehéz ilyen kevés információból megállapítani, hogy mi áll a mondatok hátterében. Ez anyaként még nehezebb lehet. Egy 13 éves fiú hanulatingadozása, az élet értelmével kapcsolatos kérdései, vagy negatív hozzáállása lehet a hormonális változások, a serdülőkor és annak minden nehéz krízísével való küzdelem következménye. Ha innen nézzük a kérdést, akkor ez a mondat, hogy “nem hiányozna senkinek, ha ő eltűnne”, lehet egy aktuális érzés kifejezése. A felnőttlét és a gyereklét között ingázik, mert egyik még nem lehet, de a másik meg már nem annyira lehet. Anyaként ha aggodalma van, akkor más tényezők is lehetnek a háttérben. Kifejezheti azt, hogy értéktelennek éli meg magát és céltalannak. Depresszívebb hangulata nem motiválja a megoldásra. Valószínűleg ebben támogatást igényel: megtalálja helyét a kortársak között, a családban “kisfelnőttként”, hogy célokat, terveket találjon ki. Ha ezt most Önnek mesélte el, pedig eddig nem volt jellemző, akkor ezzel valószínűleg azt is kifejezi, hogy most szívesebben oszt meg Önnel dolgokat. Adjon neki több lehetőséget - akár nem személyesen is -, hogy megnyíljon.

Kislánya esetében a hangulatingadozás kevésbé indokolt az életkori változásokat nézve, így sokkal inkább árulkodhat a családi életről, pszichés, lelki állapotáról. Érdemes beszélgetni vele is, és megérteni, hogy mi miatt akar megszökni, mi bántja. Ha olyan a kapcsolatuk volt férjével, beszélgessen vele is, hogy tapasztalt-e valamilyen változást a gyerekeken, vagy van-e valami változás az életükben. Amennyiben erősebb félelmei vannak, akkor a gyermekjóléti szolgálatnál lehet - akár névtelenül - jelzést leadni, hogy a gyerekek nincsenek jól, vagy veszélyeztetett helyzetben vannak. Ők utána tudnak kérdezni, hogy hogy vannak a gyerekek, akár az együttműködés nélkül is. De mindenképpen jobb lenne, ha van rá lehetőség közelebb kerülni a gyerekekhez, megérteni, hogy mi van velük, és jelezni az apukájuk felé is.

Üdvözlettel

Standovár Sára