35 éves nő vagyok, a párom 43. 2 és fél hónapja alkotunk egy párt. Varázslatos dolognak tartom, hogy egymásra találtunk, de vannak gondok, amikben a segítségüket szeretném kérni. Neten
ismerkedtünk meg. Nagyon szeretjük egymást. A párom olyan, mintha unatkozna a kapcsolatban, fel-feljár más nőkkel is beszélgetni. Arra jöttünk rá, hogy valami hiányzik neki, olyan, mintha nem kapna folyamatosan elég élményt. Sajnos csak hétvégente tudunk találkozni, ez is nehezíti a helyzetünket. Nagyon szeretjük egymást.A kérdésem az lenne, hogyan találhatnánk meg azt a bizonyos valamit, ami neki hiányzik, pedig szeret engem? Ez más kapcsolatában is probléma volt. Köszönöm a válaszát!

Kedves Hajni!

A párkapcsolatok három alappillére a szenvedély, az intimitás és az elköteleződés. Ezek mindegyike jelen van valamilyen szinten a párkapcsolatokban, de arányuk igen eltérő lehet (sőt idővel is változhat a kapcsolat élete során). Mint ahogy az emberek igénye is eltérő ezeken a fontos területeken. Ha ebből a szempontból nézzük az Önök kapcsolatát, akkor rögtön kiugrik az elköteleződéssel kapcsolatos kérdés: hogy is állnak ezzel Önök? Külön-külön is - azaz, mit jelent Önöknek az elköteleződés a kapcsolatokban, illetve az élet bármely területén? Milyen élményeik, elvárásaik, félelmeik vannak ezzel kapcsolatban? Illetve kettejüket illetően: milyen elköteleződési szint mellett éreznék jól magukat ebben a párkapcsolatban? Hogyan gondolkodnak magukról most, milyen fantáziáik vannak a közös jövőjükről, vannak-e közös céljaik?

Amikor egy párkapcsolat még ennyire friss, akkor természetes, hogy inkább a szenvedély uralja a terepet, mellette felépülhet az egyre mélyebb intimitás (például az említett és ahhoz hasonló beszélgetések során), és az elköteleződés igazán csak ezután erősödik meg. Ennek is van egy folyamata, eleinte még ugyancsak természetes, ha nem alakul ki azonnal kizárólagosság.

Ha az egyre szaporodó közös élmények nyomán egymás mélyebb megismerése a szerelmet, intimitást fokozza, akkor ez hathat abba az irányba, hogy a kapcsolat melletti elköteleződés megszülessen - hacsak ezt nem akadályozza egy olyan belső gát, ami miatt valaki ezt veszélyesnek, nemkívánatosnak találja.

Ha korábbi kapcsolatokban az az élmény érte, hogy valakit választani, hozzá mélyen kötődni csak önfeladás árán lehetséges, vagy komoly csalódással és fájdalommal, veszteséggel jár - akkor egyre kevésbé vállalja ezt a kockázatot. Inkább elkerüli a kötődést. Szóval nem értek egyet: ugyanis szerintem a "több" élmény hajszolásával pont, hogy az egy személlyel megélhető "túl sok" élmény veszélyei elől menekül a párja - ha közel engedi Önt magához, akkor nagyot sérülhet.

Adjanak maguknak és egymásnak időt a kapcsolatuk kialakulásához! Sok-sok közös élmény (akár csak interneten, telefonon keresztül!), őszinte beszélgetés során egyre tisztábbá válhat, hogy mit várhatnak a másiktól - hogy "van-e dolguk egymással". Jó szívvel ajánlom Pál Feri előadásait akár közös meghallgatásra, megvitatásra.

Kétszer is írja, hogy nagyon szeretik egymást. Annyi mindent jelenthet ez! Kívánom Önöknek, hogy egyre több rétegét kibontsák és élvezhessék együtt.

Simon Sarolta