Tizedik éve vagyok a párommal, vakon megbíztam benne. 2017 végén egy munkatársa szólt, hogy figyeljek jobban oda a páromra, mert pasizik. Azt hittem, hogy össze akar ugrasztani minket, de sajnos bizonyitékokat mutatott, amivel szembesítettem a páromat, és ő elismerte és megmagyarázta, hogy elcsábult, amit nagyon megbánt, amit el is fogadtam. Csak sajnos utána már sokkal gyanakvóbb lettem, és így feltűnt, illetve mivel kerestem, megtaláltam, hogy minimum 9 éve vannak érdekes dolgai. Pl. egy naptárban vezeti, hogy mennyi eurót gyűjtött évente, a szekrényekben meg több tucat márkás, eredeti, bontatlan parfümöt tartogat, aminek az ára több százezer forint lehet. Ezekre  a dolgokra vagy nem válaszol vagy összevissza beszél, hogy honnan van. Én nagyon szerettem őt, mint Nö is megfelelt nekem. Most már több mint egy éve küzdök maggamal érte, értünk. Ön szerint ki lehet ebből lábalni valaha, és lesz még bizalmam felé?

Kedves Vak Varjú!

Alapvetően a bizalomra való képesség egy bennünk élő érzés, állapot. Az a tudás, hogy a világ biztonságos, hogy rábízhatom magam a másikra, és ebben a helyzetben is biztonságban vagyok, egy nagyon korán kialakuló érzés. A kapcsolatokban ez igen fontos alap, mely nélkül igazán nem tudjuk magunkat átadni. Az, hogy ez a bizalom megtörik-e, a másik viselkedésétől is nagyban függ. Hiába van meg a képesség a bizalomra, ha a másik visszaél vele, nem őszinte, akkor miben bízhatok?

A másik része a történetnek, hogy bár kiderülnek furcsaságok, a párja részéről nem érezhető a levele alapján, hogy próbálná megoldani a helyzetet. Talán erről érdemes lehet beszélni, hiszen a jövőben is lehetnek olyan események, ahol nézeteltérés, konfliktus van Önök között, és szükséges lenne valamilyen megoldási stratégia az ilyen helyzetekre. Azt gondolom, akkor lesz bizalma, ha megnyugtató válaszokat kap a párjától, és érezhető lesz a törekvés a részéről, hogy megmagyarázza a furcsaságokat.

Üdvözlettel,

Kovács Réka