Van egy 2 éves kisfiam. Nagyon ügyes, okos gyerek. A problémám a következő: az utóbbi időben rendkívül agresszív a viselkedése, amely a családtagokra terjed (szülők, nagyszülők). Ha valamilyen számára nem tetsző dolog történik, egyből üt, rúg, harap. Vannak esetek, hogy teljesen ok nélkül is csinálja, talán unatkozik?! Mi erre a megoldás, hogyan szoktathatjuk le erről a viselkedésről, vagy mi hogyan reagáljunk? Összeköthető ez a dackorszakkal?

Kedves Klilla!

Valóban, ebben a korban már szoktuk tapasztalni a dackorszak jeleit. Ilyenkor a gyermek megtapasztalja  a saját én-jét, illetve azt is, hogy ennek az én-nek van saját akarata. Ez felnőttkorban egy nagyon fontos erő, ami hajt előre, ami cselekvésre késztet. A gyerekek viszont még nem tudják ezt az akaratot a környezet számára elfogadható módon megélni. Ilyenkor a környezet feladata, hogy visszajelzést adjon a gyermek felé, hogy mit szabad és mit nem. Akarni szabad, de az agresszió nem minden formája megengedett. Ilyenkor meg kell próbálni a másik számára veszélyes akciót leállítani: van, akinek az segít, ha megölelik. Ilyenkor érzi, hogy nincs egyedül a csalódottságában, és fizikailag is egy védőburok veszi körül. Más gyerek ettől még jobban “bepörög”. Nekik az segít, ha biztonságos helyen (ahol nem üti meg magát, nem esik rá semmi) hagyom, hogy kidühöngje magát. Ilyenkor érdemes alternatívát is felajánlani: a mamát nem szabad megütni, mert fáj és veszélyes neki, de mutasd meg ezen a labdán, hogy mennyire dühös vagy. Egy idő után nagyon ügyesen meg tudják tanulni, hogy ilyenkor mi az, ami megengedett. Plüssállat-dobálás, harapdálás, labdarugdosás, stb. igen. DE a másik bántalmazása tilos. Úgy tilos, mint a konnektorba nyúlni. Ha azzal a határozottsággal képviseljük az álláspontunkat, mint ahogy a konnektornál tettük annak idején, és alternatív megoldás is társul a folyamathoz, várható, hogy a dühét megfelelőbb módon éli meg a kisfia.

Üdvözlettel,

Kovács Réka