A barátommal több mint egy éve vagyunk együtt, de az utóbbi időben nagyon megromlott a kapcsolatunk. Januárban volt az utolsó nagy veszekedésünk, amikor elmondtam neki, hogy nem fogok többet kérni és könyörögni, hogy foglalkozzon velem... Már másfél hónapja semmilyen aktus nem volt közöttünk, nem akarok a szemébe nézni, hozzábújni, nem várom, hogy hazaérjen. Összecsaptak a fejünk felett a hullámok, én 2 hónapja munkát keresek és csak havonta néhány alkalommal dolgozom, ő fél éve dolgozik egy kéthetes projekten, ebből már pénzt nem fog kapni, a munkadíjat részletekben elkérte időközben. Mindkettőnket zavar az anyagi helyzetünk, de ez számomra nem ok arra, hogy teljesen elhanyagoljon. Se kirándulni vagy sétálni nem megyünk el, felhoztam ötletként, hogy menjünk egy menhelyre hétvégén önkénteskedni, de semmi... már komolyan azt érzem, hogy teljesen felesleges tennem bármit is. Unom, hogy mindig én teperek, kedveskedek, aztán besokallok, sírok, fenyegetőzök, ő ígérget, de nem változik semmi. Legbelül haragszom rá, mert szerintem az, hogy idáig jutottunk, nagyrészt neki "köszönhető". Az én saram, hogy hagytam és hagyom ezt az egészet... boldogtalan vagyok, de ő nem tud hova menni, nálam lakik. Fogalmam sincs, mit tegyek... A megbeszélés hasztalan, én pedig nem fogok kérni és megint térden állva könyörögni, de nem rakhatom ki az utcára. Ép ésszel egyetlen megoldás a szakítás... Mit javasol?

Kedves Unikornis991!

Konkrét javaslatot biztosan nem fogok tudni mondani, hiszen az Ön(ök) életéről van szó, így a döntés következményeit is Ön(ök) fogják viselni. Abban tudok segíteni, hogy miket érdemes átgondolni egy ilyen nagy döntés kapcsán, bár úgy érzem, Ön ezt már átgondolta, és meg is született a döntés, csak mintha megerősítésre vágyna. Bár egy év nem sok idő, mégis az a folyamat, ahogy egymás életének részeseivé válik két ember, nagyon meghatározó tud lenni, és nem könnyű az elválás mellett dönteni, akkor sem, ha nyilvánvaló, hogy ez a kapcsolat már nem kielégítő, és nincs remény a javulásra. Emellett a másik iránt érzett felelősség is visszatartó erő lehet, bár azt érdemes átgondolni, hogy ha egy év után itt tart a kapcsolat, akkor hány évig kéne neki lakhatást biztosítani. Mert mintha ez tartaná Önt vissza. Hol lakott ő korábban? Valóban az utcára kerülne? Azt gondolom, hogy ha megérik a szakítás melletti döntés, akkor a praktikus körülményeket el lehet rendezni, és nem várható el Öntől, hogy a párja hátralévő életében szállásadóként működjön.

Érdemes lehet még átgondolni, hogy mi az, ami még mindig a párja mellett tartja, miért ragaszkodik hozzá. Lehet, ha ezeket felismeri, könnyebb lesz az elválás is, hiszen már tudatában lesz a visszatartó erőknek is.

Üdvözlettel,

Kovács Réka