Kedves Réka!
A történetem a következő: kettő és fél évvel ezelőtt ismerkedtem meg a párommal, már akkor hét éve elvált volt a felesége jóvoltából, aki egy fiatalabb férfira cserélte. Két gyermekük van, 13 éves lány, 11 éves fiú.  Hetes váltásokban nevelik a gyerekeiket, tehát mi úgymond kettő éve élünk együtt a gyerekekkel, hét hónap után mondhatni, hogy összeköltöztünk, de azóta sem jó a viszonyom a gyerekekkel, nem miattam, éntőlem mindent megkapnak, szeretetet, ruhákat, főzök-mosok-vásárolok, egyszóval mindent.
Két hónappal ezelőtt szakítottam a párommal, és el is költöztem, aztán most újra úgy gondoltuk, hogy megpróbáljuk még egyszer, de a gyerekeknek nem szólt, csak közben találkozgattunk, elmentünk kirándulni, és ugye csak azt látták a gyerekek, hogy ölelkezünk és puszilkózunk, és ez nekik rosszulesett és szóvá tették.
Az lenne a kérdés, hogy mit mondjunk a gyerekeknek, hogy akkor mi eldöntöttük, hogy tovább együtt szeretnénk folytatni, és akkor visszaköltözöm, tehát hogy hogyan, milyen minőségben hogyan tálaljuk ezt a gyerekeknek?  Hogy értik meg a legegyszerűbben, hogy tudják elfogadni a legkönnyebben? Előre is köszönöm a segítséget!

Kedves Pandi!

Azt tapasztalom, hogy először a felnőtteknek kellene tisztázni, hogy mi is történik a kapcsolatukban. Önöknek sikerült megbeszélni, hogy mi vezetett a szakításhoz? Mit várnak az újrakezdéstől? A szakításhoz vezető problémákat hogy sikerül majd a jövőben kezelni? Ha ezeket a kérdéseket megbeszélték, és egyetértésben úgy érzik, hogy újra együtt szeretnének élni, akkor ezt nyugodtan el lehet mondani a gyerekeknek. A gyerekek úgyis sejtik, ebben az esetben látják is, hogy mi történik, nagy terhet vennének le a vállukról, ha ezt kimondanák előttük. Ha pedig őszintén tudják ezt kommunikálni feléjük, meg fogják érteni.

Az elfogadás talán más kérdés, hiszen Ön is írta, hogy korábban sem volt jó a viszonyuk. Ennek tudják az okát? Lehet erről beszélni? Vissza lehet nekik jelezni? Nagyon fontos, hogy a gyerekeket a koruknak megfelelően vonjuk bele a családi, érzelmi életbe, hiszen ez nagy biztonságot ad nekik. Talán érdemes lehet nekik valami hasonlót mondani, hogy édesapátokkal újra megpróbáljuk a közös életet. Ti hogy vagytok ezzel? Néha azt látom, hogy nem örültök neki. Jól látom?

Ismerve a gyerekeket, Önök tudnak számukra megfelelő módon visszajelezni, de azt gondolom, hogy e kapcsolat újrakezdése egy jó lehetőség, hogy a gyerekekkel való viszonyt is “újrakezdje”.

Üdvözlettel,

Kovács Réka