Lassan 5 éve tart a válóperem, a gyerekek ideiglenesen nálam vannak elhelyezve. Van egy 9 éves kislányom és egy 7 éves kisfiam. A válás (egyelőre) csak a kislányomat viselte meg, régebben voltak pszichoszomatikus tünetei is. Az öt év alatt soha senki mást nem láttak mellettem, egyetlen egy férfit sem mutattam be nekik. Most eljött az a pillanat, mert úgy láttam, hogy a jelenlegi párom is komolyan gondolja velem, velünk. Januárban ismerkedtünk meg, azóta egyszer-egyszer voltak közös programjaink, közös szánkózás, játszóházi bolondozások, strandolás stb. Eleinte volt, mikor telefonáltam a párommal és kikapta a telefont a kezemből, hogy nem beszélhetek vele. Majd ahogy telt az idő, már nem kapta ki, de ki kellett hangosítanom a telefont, hogy ő is hallja. Mára már eljutottunk odáig, hogy "rendesen" beszélhetünk. Most, hogy itt a jó idő, volt, hogy több napon át is együtt töltöttük az időt. De ilyenkor a lányom elkezdett féltékenykedni. Főleg akkor, mikor megöleltük egymást a párommal, vagy csak egy puszit adtunk egymásnak. Arra figyeltünk, hogy előttük ennél többet nem. Olyan volt, mint az árnyékom, ahova mentem, ő is jött, nehogy a párommal ölelni tudjuk egymást. Ha pedig volt egy olyan pillanat, mikor nem látott minket és megöleltük egymást, odajött és dühösen nyúlt felém, sírt és egyfolytában azt mondogatta, hogy persze, őt jobban szeretem. Hiába ültem le vele többször is és próbáltam megmagyarázni, hogy az éltemben ők az elsők, őket szeretem a legjobban, de hiába. Most az édesapjuknál
vannak egy hetet nyaralni, és mikor felhívtam őket, az első mondatai között az volt, hogy Gábor (a párom) nem jöhet majd a születésnapjára, mert ha ott lesz, az lesz élete legrosszabb születésnapja. (Gondoltam, veszek a Gábor nevében valami kis ajándékot, de a lányom közölte, hogy tőle nem kell semmi.) Amikor kettesben leültem vele beszélgetni, kérdeztem, hogy mi a baja a Gáborral, esetleg bántotta-e vagy miért nem szimpatikus neki, nem tudta megmondani. Ő nem szereti a pasikat, neki soha nem lesz senkije, és egyfolytában azt mondogatja, hogy én őt nem szeretem, stb.
Segítsenek nekem, mit tehetek? Nem szeretném a páromat elveszíteni, de ha így marad és nem változik meg a helyzet, akkor nem tudom, mi lesz :(

Kedves Nikoletta!

Amit leír, nagyon nehéz helyzet mind az Ön, a párja, és a gyerekek számára is. Azt tudni kell, hogy a gyerekekben a válások kapcsán két fantázia legtöbbször jelen van: az egyik, hogy az ő hibájuk, hogy a szülők szétmentek, így van egy bűntudati szorongás. Másrészt egy vágy, hogy majd kibékülnek a szülők, és újra egy család lesznek. Az Ön párjának a megjelenésével a második vágykép biztosan sérül. Emellett megszoktak egy kizárólagos figyelmet Öntől, ami most veszélyben van. Ez utóbbit a lánya meg is fogalmazza: már jobban szereti a párját, mint őket.

Érdemes lehet ilyenkor több kettesben töltött programot kitalálni, amire biztosan számíthat a gyermek. Például minden pénteken csinálnak valamit, csak ketten. Emellett megerősíteni őt abban - ahogy eddig is tette -, hogy az irántuk érzett szereteten nem változtat, hogy van egy férfi az Ön életében. Tudom, még friss a kapcsolat, de el lehet kezdeni azon dolgozni, hogy mi legyen Gábor szerepe az ő életükben, miben lehet rá számítani, miben ügyes, esetleg miben jobb, mint Ön. Ha ezek a szerepek kialakulnak, lehet, hogy hozzá is szívesen fordulnak majd a gyerekek, és a praktikus  mindennapok segítenek kialakítani a kötődést.

Azt viszont fontosnak tartom, hogy ne a gyerek válassza ki, hogy ki lehet az Ön párja, vagy hogy létesíthet-e új kapcsolatot. Sok erő kell a kezdeti viharokat lecsendesíteni, de nem lehet a gyerek felelőssége, ha nem lesz közös az útjuk Gáborral.

Üdvözlettel,

Kovács Réka