16 éves lány vagyok, és nem tudom, mit kellene tennem, mert szörnyű hangulatingadozásaim vannak, általában elég negatívan állok a dolgokhoz, de amikor minden ok nélkül rossz kedvem lesz, szorongok, úgy érzem, senkinek nincs szüksége rám,
abszolút mellőzhető vagyok, nem tudom, mit csináljak.  Tavaly volt az egyik legnehezebb időszakom, az is előfordult, hogy megvágtam magam, de utána még szánalmasabbnak éreztem magam, ezért már nem csinálom. Elég érzékeny vagyok, könnyen megbántódom, és olyankor borzasztóan szánalmasnak és üresnek érzem magam. A legrosszabb, hogy nem tudom, hogy tényleg velem van-e a baj, vagy a környezetem készít ki ennyire. Pszichológushoz nem akartam menni, de nagyon hiányzik, hogy valaki elmondja a véleményét. Előre is köszönöm a válaszát.

Kedves 16 éves!

Sokszor nem könnyű 16 évesnek lenni. Ezt a kort nevezzük kamaszkornak, mely egyik az életünk során számos normatív krízis egyikéből. Krízis, mert az életünk minden területét érintő változások következnek, és normatív, mert az élet természetes velejárója. Ilyenkor kell szembesülnünk olyan feladatokkal, melyek az elkövetkező éveket, a felnőttkort fogják meghatározni. Ilyen például a szülőkről való leválás, a párkapcsolatok kialakításának képessége és a munka világában történő elindulás (mostanában annak eldöntése, hogy „mi leszek, ha nagy leszek”). Ezek nagyon nagy feladatok, és teljesen természetes, ha ilyenkor a lelkünk szélsőségeket él meg. Illetve gyakran nemcsak a lelkünk, hanem a viselkedésünk is. Mivel egy nagyon változatos, sok érzéssel terhelt időszak ez, azt mondhatjuk, hogy nagyon sok minden „belefér”. Teljesen normális, ha egyik pillalantban elárasztják a negatív érzések, másik pillanatban kitörő öröm szállja meg.
Szeretném megnyugtatni, hogy amiket leír, teljesen természetes érzések, jelenségek ebben a korban. Mégis, ha jólesne egy szakemberrel is beszélgetni, nyugodtan keresse meg az iskolapszichológust.

Üdvözlettel,

Kovács Réka