Kedves Szakértő! Azzal fordulok Önhöz, hogy Ön szerint van-e orvosra szükségem? Én egy életvidám, életszerető 15 éves kamasz vagyok. Egy hónapja viszont magamra sem ismerek. Gimnáziumba járok, ahol nem egészen értem meg magam az osztálytársaimmal, úgy érzem, éretlenek. Ez eddig is így volt, de mostanában viszont ki sem akarok mozdulni itthonról, az iskolában nem érzem jól magam, megnőtt az alvásigényem, iskola után egész délután tudok aludni, és aztán este is.  Hangulatváltozásaim vannak, egyik pillanatról a másikra teljesen magam alatt vagyok. Nem megy a tanulás és a koncentráció sem, pedig közepes tanulónak számítok. Úgy érzem, teljesen egyedül vagyok. És mindezek tetejébe még nagyon szorongós is vagyok, amit anyukámtól örököltem. Egy nap többször is rám jön a szorongás-érzés, görcsbe rándul a gyomrom, remeg a kezem… Nem tudom, mi lehet az előzménye ennek az egésznek. Úgy érzem, senki sem ért meg, és hogy olyan emberekkel vagyok körülvéve nap mint nap, akik csak magukkal foglalkoznak. Forduljak pszichológushoz??
Válaszát előre is köszönöm
egy kamasz

Kedves kérdező Kamasz!

Kezdjük az elején, a jó hírekkel.

A megnövekedett alvásigény, valamint a gyakori hangulatváltozások ebben a korban véleményem szerint önmagukban nem adnak okot aggodalomra. Szervezeted még javában fejlődésben van, amihez rengeteg energiára van szüksége. Ebben az átalakulásban a hormonok is alaposan kiveszik a részüket, ami kiváltja az érzelmek ingadozását. Ez természetes folyamat, nem pedig betegség.

Egy állapot akkor számít kórosnak, ha az önmagadra vagy a környezetedre nézve káros, veszélyes. Azt is figyelembe kell venni, hogy azok a panaszok, amiket leírtál, mennyi ideje állnak fenn, illetve ha nem állandósultak, milyen gyakran térnek vissza.

A sok alvás azt is jelezheti, hogy a Téged körülvevő környezet számodra érdektelen, unalmas. Éppen ezért igyekszel tudomást sem venni a történtekről, „kivonod magad a forgalomból.” Erre a szervezeted az alvást tartja a legjobb megoldásnak. Ezen a gyógyszerek biztosan nem változtatnak, ellenben az újdonság keresése igen. Javaslom, próbáld ki a szabadidő eltöltésének valamilyen hasznos módját! Sportolj, kerékpározz, görkorcsolyázz, gördeszkázz – a lehetőségek száma igencsak magas! A lényeg, hogy légy aktív, különben csak az alvás marad, ami hosszú távon mind a testi, mind a szellemi egészségedre nézve kellemetlen következményeket fog létrehozni.

Gyanítom, hogy a passzivitás számlájára írható a koncentrációd, kitartásod romlása, ami a bizonyítványodban is nyomot hagy. Ne feledd, hogy az elfordulás, a közömbösség csak alkalmi megoldással kecsegtet, ám ha hagyod, hogy negatív érzéseid ellenére is uralkodjon rajtad, azzal nem pajzsot tartasz, hanem saját fegyveredet fordítod önmagad ellen!

Ha ez így megy tovább, könnyen lehet, hogy szakember segítségére lesz szükséged. Most még nem késő változtatni! Valószínűleg kezdetben megerőltetőnek fogod tartani, de minden jövedelmező befektetéshez kockáztatni kell.

Azt írod, az osztálytársaid szerinted éretlenek. Ha így van, keress már társaságot! Elképzelhető, hogy a felsőbb évesekkel sokkal jobban kijössz, mert ők már megértenek Téged.

Ha megtalálod a Hozzád illő hobbit, és azt a baráti kört, akikkel bátran megoszthatod érzéseidet, gondolataidat, a szorongásod is csökkenni fog. Mindehhez viszont nyitni kell.

Kívánok Neked ehhez erőt és kitartást!

Üdvözlettel:

Herceg Attila drs.