Az alábbi tüneteket tapasztaltam magamon, és nem tudom, mi lehet, de úgy érzem, komoly a baj.

1. A társaságot csak akkor tudom elviselni, ha tudom, hogy az illető szeret.
2. A közösségi élet fáraszt szellemileg, lelkileg.
3. Nem tudok 1 óránál tovább figyelni valamit, mert agyilag kimerülök.
4. Ha kimerülök szellemileg, minden ok nélkül elkezd folyni a könnyem.
5. Sokszor van, hogy felteszek magamról fészre képeket. Aztán törölöm mindet, mert szerintem nem vagyok önmagam. Egy kép sincs rólam fent.
6. Nincsenek barátaim. Úgy érzem, mindenki sajnál vagy megvet. Kevesebbnek is érzem magamat.
7. Szeretek egyedül lenni.
8. Ha elfáradok, torz az arcom.
9. Félek a nagy vizektől, tűztől, gázpalacktól.
10. Ha egyedül maradok a házban, akkor hangokat hallok, félek, azt képzelem, betörnek és megölnek.
11. Félek éles késeket használni. Félek, hogy valakit vagy saját magamat bántom.
12. Egyik percről a másikra változik a hangulatom.
13. Félek a magánytól, de a hosszabb idejű társaság is zavar.
14. Attól félek, öngyilkos leszek. Néha vannak rossz gondolataim. Amùgy nem szeretnék az lenni, csak elképzelem, milyen lenne, ki siratna stb.

Kedves Hölgyem!

Nagyon örülök, hogy felismerte: segítségre van szüksége. Az első és legfontosabb lépést megtette ezzel önmagáért, és arra biztatom, folytassa is! Ha van Ön mellett mégis bárki, aki támogathatja ebben, és bátorságot önthet Önbe, ha elbizonytalanodik, ne habozzon őt is segítségül hívni.

Leveléből nem igazán derül ki számomra, hogy az észlelt tünetek mennyiben nehezítik meg a mindennapjait, mennyire befolyásolják az életvitelét, munkaképességét. Ugyanakkor a leírt problémák alapján mindenképpen azt javaslom, hogy mielőbb keressen fel pszichiáter, pszichoterapeuta szakembert (intézményben, vagy akár magánúton), akivel részletesebben is megbeszélheti, hogy mi is lehet a baj, és mik a megoldás felé vezető út további lépései.

Üdvözlettel

Simon Sarolta