Szeretném a tanácsát kérni. Nagyon érzékeny vagyok, ha kiabálnak velem vagy ha úgy érzem, nem kapom meg a kellő tiszteletet, még akkor is, ha tudom, hogy a másik (párom) ingerült, frusztrált és nem nekem szól az éles hang. De még ha egy kicsit is úgy érzem, hogy nem barátságos, megértő, türelmes velem, én kiakadok, túlreagálom, kiborulok, egyedül akarok lenni, nem akarom, hogy hozzám szóljanak, nem akarom, hogy hozzám érjenek, és napokig emésztem magam miatta. És gyűlik bennem minden egyes alkalommal. Szerintem ez azért van, mert gyerekkoromban apám volt ilyen, minden hibámért kiabált velem, már féltem rossz jegyet hazavinni stb. Most 30 éves vagyok, de még mindig úgy érzem, hogy teljesen szétesek ilyenkor, nagyon meg tud bántani. Nem tudom, mit kezdjek ezzel. Úgy érzem, hogy emiatt kezdtem eltávolodni a partneremtől...

Kedves "túlérzékeny" 30 éves!

Úgy látom, mégiscsak tudja, mit kezdjen a problémájával: hiszen először is megfigyelte, milyen esetben, milyen módon jelentkezik, majd megpróbálta felfedezni az okokat maga körül és önmagában, az élettörténetében - és egyszerűen, de pontosan képes volt szavakba önteni, és megosztani valakivel, akitől segítséget kér. Rögtön eszembe juttatta egyik kedvenc mottómat, melyet a Thalassa Háztól (Pszichoterápiás és Pszichiátriai Rehabilitációs Intézet, www.thalassahaz.hu) kölcsönöztem: "Egy embert az tart össze, ami több embert összetart". Kicsit megfordítva ugyanez talán így hangozhatna: "Ami kapcsolatban romlott el, azt kapcsolatban is lehet megjavítani".

Szóval Ön több fontos, az előzőekben felsorolt "előkészítő" lépés után megtett még egy hatalmasat a változás útján: felismerte, hogy az önerő nem lesz elég. (Pluszban még nagy erőkkel próbálja elkerülni, hogy megnehezítse a saját dolgát azzal, hogy - kizárólag - a partnerét hibáztassa. Ez külön elismerést érdemel!).

Én azzal tudom támogatni, ha megerősítem: személyesen is kérjen segítséget pszichoterapeuta szakembertől, akivel egy megtartó, bizalmas kapcsolat kiépítése során lehetősége nyílik önmagát megérteni, elfogadni, és képessé válhat a rosszul működő kapcsolati mintázatai megváltoztatására. Ezután azt is tisztábban láthatja majd, hogy mi az, amit valóban a környezetétől várhat el - pl. erőszakmentesebb kommunikáció. Önismereti csoportban a társaktól is rengeteget értékes visszajelzést kaphat a saját működéséről: érdemes pl. a pszichodráma módszerét kipróbálnia (mindenképpen hosszabb, 150-250 órás csoportot javasolok, ahol elegendő idő van a bizalom elmélyülésére). Továbbá, ha a partnere erre nyitott, rövidebb párterápiás folyamat is segítheti egymás jobb megértését, kapcsolatuk megerősödését.

Kitartást és örömet kívánok az úton!

Benczné Simon Sarolta