Én most egy olyan helyzetben vagyok, hogy túlságosan akarok magamnak valakit és ebből kifolyólag nincs is senkim. Most úgy érzem közben, hogy nem tudnék párkapcsolatban élni, mert kicsit magam alatt vagyok, és nem hinném, hogy a kapcsolat gyógyír lenne. Ahhoz magamban kellene rendet rakni és a harmóniát megtalálni. Az lenne a kérdésem, hogy hogyan tudnám ezt a ragaszkodást a kapcsolathoz elengedni? Ne mástól függjön a boldogságom elsősorban, hiszen egyedül is jól kell hogy érezzem magam. Eddig nem sok párom volt, és persze jó lenne valaki - viszont nehéz számomra.

Kedves Fiatalember!

Először is hadd fejezzem ki elismerésemet: az Önhöz hasonló problémákkal küzdők jó része nem ismeri fel ennyire éretten, hogy a megoldás felé pontosan a kényszeres ragaszkodás elengedésén át vezet az út... amelynek Ön már nem is a legelején tart ezzel a felismeréssel, és azzal, hogy segítségért fordult.

A modern nyugati kultúra szerelem-kultusza azt az illúziót is magával hozta, hogy szerelmünk tárgya egyben a mi személyes megváltónk - nincs könnyű dolga annak, aki először jön rá, hogy a valódi, kölcsönös, egyenrangú kapcsolódáshoz és személyes boldogsághoz ezzel a "széllel" kell szembemenni"...

Mindenképpen valamilyen célzottabb, intenzívebb önismereti utazás megkezdését javaslom Önnek. Lehet csoportos formában, vagy egyéni tanácsadás, pszichoterápia akár - a lényeg, hogy egy megtartó, bizalmas közegben vethesse fel és válaszolhassa meg saját maga számára azt a rengeteg kérdést, melyeket tisztáznia kell ahhoz, hogy valóban nyitottá váljon egy kapcsolatra. Ha úgy tetszik, a saját önismeretét segítő kapcsolódásokra van ahhoz szüksége, hogy "jóban legyen" saját magával (szükségleteivel, vágyaival, félelmeivel stb.), ezáltal őszinte érdeklődéssel, odafordulással legyen képes nyitni egy másik ember felé, a kételyektől, feldolgozatlan veszteségektől és szégyentől mentesebben, szabadabban. A terápiás közegben könnyebben megengedheti magának, hogy a valódi problémáival foglalkozzon, melyeket a társ utáni sóvárgás fed el.

Hogy mik is lehetnek azok a kérdések, amelyekkel érdemes számot vetnie? A teljesség igénye nélkül felsorolok párat, ami szóba jöhet.

- Mit jelent Önnek pontosan, hogy "van valakim"? Szerelmet? Szexet? Közös időtöltést? Együtt lakást? Házasságot? Közös családot? A lehetőségek és kombinációk száma végtelen - az Ön saját, aktuális "megoldása" a lényeg!

- Mit jelent, hogy "nincs senkim"? Milyen fontos emberi kapcsolatai vannak, voltak? Mi mindent kapott és tudott adni ezekben? Mit hiányolt? 

- Mit jelent Önnek, hogy "mástól függ a boldogságom"? Hogyan kapcsolódik ehhez az Ön élményterében a bizalom, az egymással törődés?

Kívánom, hogy mihamarabb olyan útitársakra leljen, akik segítik abban, hogy közelebb jusson önmagához.

Üdvözlettel

Simon Sarolta