23 éve vagyok nős. Három egészséges, csodaszép gyermekünk van. Mégis boldogtalanok vagyunk. Az utóbbi időben az agyagi gondjaink is megoldódtak. De előtte is elég szépen éltünk (anyagiakat nézve). Mindketten a családért gürcölünk... hogy mindenük meglegyen.
A boldogtalanság oka: feleségemnek előttem volt egy nagy szerelme, de az otthagyta... (mint később kiderült, anyukája kérésére). Majd jöttem én. Majd a gyerekek. De néha-néha az orrom alá lett dörgölve: "Tudtad, hogy őt szeretem. Tudtad, hogy őt választottam volna. Tudtad, hogy nem te kellettél. Csak azért mentem hozzád, mert "erőltetted". Soha nem leszel a "favoritom"....stb.
Pár éve kijár dolgozni külföldre. Skype-on tartjuk a kintléte alatt a kapcsolatot. Egyszer, hazajövetele után (tudom, hogy nem volt szép, de éreztem, hogy valami történt ott kint) belenéztem a skype-jébe. Hát.... Volt mit olvasnom.... A lényeget írom csak le. Az egészet egy akkori "barátnővel" írkálta. Le volt írva, hogy milyen erős érzelmek fűzik még AHHOZ a személyhez. Mikor meglátja az utcán, a szíve felgyorsul. A torka összeszorul. Még mindig Ő van ott bent. Csak sajnos velem elszarta az életét (szóról szóra). Mondtam neki: Jó. Váljunk el és akkor mehetsz ahhoz az emberhez. Akihez ennyi érzelem fűz (pedig anno otthagyott). A válasza: Nem akarom felborítani az életét. Ő is nős. Van kettő családja.
Értelek. De akkor velem hogy tudsz élni? Velem élsz, de az iránt az ember iránt érzel "vonzalmat, szerelmet"!? Ez nem normális. (Az idősebbik lányunk azt mondta, ha vele a férje ezt csinalná, ő kirakná.
Én miert nem teszem ezt? Mert szeretem. Ezek után volt nálunk két pszichológus barátunk. Kettő-kettő szót mondtak. Neki: Tisztelje férjét. Nekem: Bízz feleségedben.
Annyira, amennyire helyre is jött a kapcsolatunk. De ezek után is csak-csak megfogom, hogy hazudik nekem. Minél sűrűbben (nevetséges választ ad: á, ez csak egy kis kegyes hazugság).
Tudom, senki nem tökéletes. Nekem is vannak hibáim. De igyekszem odafigyelni magamra.
Kérdésem: Hogyan tovább???

Egy szomorú férj

Kedves Szomorú Férj!

"Tisztelje férjét. Bízz feleségedben. -  Annyira, amennyire helyre is jött kapcsolatunk." Ennél sokkal többet én sem tudok ehhez hozzátenni, legalábbis szerintem nem lenne értelme. A kapcsolatuk olyan alapokra épült, amelyek meghatározták későbbi alakulását is - most úgy írja le, mintha ennek mind a ketten tudatában lettek volna. (Persze sokszor csak utólag látja meg az össezfüggéseket az ember, hogy mi miből és hogyan következett). Az alaphelyzetből elmondása szerint sokminden szépet és jót kihoztak - egy anyagilag kielégítő közös életet, és három szép gyermeket felneveltek.

Ha mindkettejükben van még erő, hogy a szülőszerepen túl ismét párként értékeljék újra a kapcsolatukat, a kezdősorban idézett két tanács jó alapot szolgáltathat a munkához. Mit jelentenek ezek a sorok Önöknek? Mit a férj tisztelete, mit a feleségnek szavazott bizalom? Mit várnak még a kapcsolatuktól - és minek a hiányát, elvesztését, soha-nem-birtoklását képesek végleg elengedni? A szeretet fontos, de nem elég, ahogy Pál Ferenc atya, mentálhigiénés szakember, családterapeuta bölcsen megfogalmazza. Ön egy érzékeny, lelki dolgokra is odafigyelni képes ember - ez nagy érték. Érdemes lenne ezt párterápiában kiaknázni, ha erre a felesége is nyitott. A házasságuknak, és mindkettejüknek külön-külön is nagyon jót tehet.

Üdvözlettel

Simon Sarolta