Már 3 éve küzdök a hipochondriával. Teljes tudatában vagyok annak, hogy hipochonder vagyok. Állandóan halálfélelemben és szorongásban élek. Hullámzóan törnek rám ezek az időszakok, volt már, hogy fél évig tünetmentes voltam, aztán vannak olyan időszakok is, mikor hónapokon keresztül mindennap előtör bennem valamilyen betegség iránti félelem. Ha csak fáj a fejem, rögtön agydaganatra gondolok, ha csak fáj a gyomrom, vastagbélrákra. De nemcsak rákos betegségekre, hanem mindenféle olyanra, ami súlyos, akár halálos kimenetelű lehet. Persze egy egyszerű
náthától nem parázom.
Tudom, hogy az ilyen betegek, mint én, mindig a legrosszabbakat képzelik be maguknak, de amikor tudatában vagyok annak, hogy biztosan megint csak képzelődöm, az agyam akkor sem enged kikapcsolni, egyszerűen mégsem tudok másra gondolni még így sem. Persze miután egy negatív diagnózissal bebizonyosodik, hogy tényleg képzelgek, akkor megnyugszom egy időre. Annyi pozitívum van az egészben, hogy ha egy olyan dolog jön elő megint, amit már sokszor beképzeltem magamnak, elkezdem magamat vizsgálni, és vannak olyan betegségek, amikre már ismerem a kizáró okot, és ha azt felfedezem magamon, akkor sikerül elkerülni a szorongást és a pánikszerű rohamokat.
Bánt az is, hogy a családomat és a páromat biztos, hogy sokszor idegesítem vagy kellemetlenséget okozok nekik ezzel, mert rájuk zúdítom, ha valami bajom van, hátha ők meg tudnak nyugtatni. A kérdésem az lenne, hogy mit lehet kezdeni ezzel a betegséggel, hogy elmúljon, vagy csak kicsit másképp lássam a dolgokat? Nem akarok hangulatjavító gyógyszereket szedni, mert fiatal vagyok, és nem akarom tönkretenni vele magam, illetve rászokni sem szeretnék. Gyógyszereken kívül más gyógymód is létezik erre? Válaszát előre is köszönöm.