16 éves fiam 6 éves kora óta érdeklődik a foci iránt. Egyre inkább szenvedélyévé vált, ugyanakkor igazán nagy sikereket nem ért el vele. 14 éves koráig focista szeretett volna lenni, miközben kitűnő tanuló volt. Az iskolában sem most, sem korábban nem volt panasz a magatartására, jellemzően illedelmes és tisztelettudó. Egy ideje csapkod, tör, zúz, amennyiben az online foci játékban veszít vagy vesztésre áll, ijesztő hatást kelt. Napirendje megfordult, azaz ha teheti, éjjel van ébren és nappal alszik, így minimalizálva a kommunikációs lehetőségeinket. Egyébként továbbra is megbízható, kedves fiatalember. Kell-e közbelépnem, vagy el kell fogadnom, mint a kamaszkor egyik mellékhatását?
Válaszát előre is köszönöm.

Kedves Édesanya!

Rejtélyesnek tűnő, "nyomozásra" érdemes helyzet, amit leír. Adott egy 16 éves, tisztelettudó és szorgalmas fiú - ez önmagában is gyanús, hiszen az ő korában legalábbis valamennyire illene bosszantónak lenni, a felnőtt világ szerinti kötelességeket elmulasztani, bandázni... de nem. Mi készteti őt vajon erre a nagyfokú szabálykövetésre? Belső motiváció vagy félelem? Mi gátolja az életkori fejlődési szakasznak megfelelő lázadást?

Aztán. Focirajongó kisgyerek korától. Ki lehetett a példaképe, akinek a nyomába szeretett volna érni? Akivel az ezúton való azonosulás kudarcot vallott, aki csalódhatott benne, amiért nem lett sikeres focista? És vajon mi hátráltatta? A lehetőségek, a tehetség vagy a motiváció hiánya? Ki hogyan volt mellette ebben a törekvésében? Aztán mintha elmúlt volna a "fociláz" - vagy mégsem... most építi gőzerővel az identitását. Milyen téglákból állhat össze? Mi pótolta a futball-álmokat, ami jövőképet, célt ad neki, amiben megélheti értékességét?

Mennyi kérdés! És ez csak töredéke annak, ami őbenne kavaroghat.

Még éppen nem késő ahhoz, hogy Ön nyitottsággal, számonkérésektől mentesen közeledjen felé! Tudnia kell a fiának, hogy meghallgatásra találhat. "Közbelépnie" nem, de megpróbálnia megérteni ezt a kitartó, okos, megfelelni vágyó, önmagát kereső fiatal embert feltétlenül kell.

Üdvözlettel

Simon Sarolta