Kedves Uram!

Barátnőmmel évek óta együtt vagyunk, de többször szakítottunk már a féltékenykedései miatt. Minden kétség nélkül vádaskodik és állítja, hogy nekem van valakim. Sokszor kétségbe vonja, hogy igazat mondok neki. Ha a napi rutinomban bármilyen kis eltérést tapasztal, azonnal elkezd gyanakodni. Előfordult, hogy hetekig azt hittem, minden rendben van, de hirtelen, teljesen váratlanul újra előtörtek belőle ezek a gondolatok. Próbáltam már többször leülni vele beszélni erről, de csak azt kaptam tőle, hogy nekem van szükségem orvosra. Hosszú távon nem lehet úgy élni, hogy állandóan ügyelnem kell, hogy minden pillanatommal el kell tudnom számolni, hogy ha egy történetet mesélek neki, akkor a női szereplőket is kénytelen vagyok férfiakkal helyettesíteni.
Természetesen már bemutattam a családomnak, barátaimnak, hogy lássa, megbízhat bennem, de ez nála semmit sem számít. Ő ezzel szemben nem mutat be a családjának, mert szerinte én csak szórakozom vele és komolytalan vagyok. Ezek nekem nagyon rosszul esnek.
Kérdésem az lenne, hogy az ilyennel lehet valamit kezdeni, vagy a szakítás az egyetlen út?
Válaszát köszönöm!

Kedves Kérdező!

Lehet, hogy a párjának segítségre van szüksége. Lehet – ám nem szaladjunk ennyire előre.

Engem elsősorban az érdekel, Önnek mire van szüksége. Állandó kontrollra, ami nem csupán a cselekedeteit, hanem már szinte a gondolatait, a beszédét is folyamatosan áthatja? Ez megadja Önnek az a boldogságot, ami a szabadság érzéséből származik? Hitelességet teremt, ami a felelősségvállalás szabadságából ered? Ugyanis a felelősségvállalás együtt jár a szabadsággal – pontosabban abból fakad. Ha szabad vagyok, miért ne vállalnék felelősséget az életemért? A szabadság nem egyenlő azzal, hogy egyedül vagyok. Miért ne lehetnék párkapcsolatban, házasságban is szabad? A szabadság azt jelenti, hogy az életemért elsősorban saját magam számára tartozom felelősséggel, ezáltal hitelessé válok, amit a környezetem, a párom, a gyerekeim, a családom tiszteletre- és szeretetreméltónak fog tartani.

Visszatérve a párjára: a rögzült, makacs kételkedés, bizonytalanság, gyanakvás utalhat személyiségzavarra, ezért kezdtem azzal válaszomat, hogy adott esetben segítségre lehet szüksége. Ön is segíthet rajta, de ez hazugsággal, a valóság eltorzításával nem fog sikerülni. Ha úgy kell cselekednie és beszélnie, hogy az számára tetsző legyen, azzal saját magában és a párjában is fenntartja a feszültséget, ami lassú méreg: idővel nemcsak a kapcsolatukat, hanem bizony az egészségüket is szétbomlasztja.

Az előző mondatban szándékosan használtam a tetsző szó, ugyanis a hazugság nem lehet megnyugtató. Belül tudom, és érzem, hogy hazugság, és ez szétfeszít.

Újra felteszem a kérdést: Önnek mire van szüksége? Egy fel nem vállalt életre? Gyerekes hazugságokra?

Üdvözlettel:
Herceg Attila