A tanácsára lenne szükségem a párkapcsolatommal kapcsolatban. A párommal egy éve élünk együtt, és szeretném, ha pár dolog jobban működne. Mindkettőnk számára nagyon varázslatos volt, ahogy összejöttünk, és ezt a mai napig is megemlíti a barátom. Kapcsolatunk, úgy gondolom, a bizalmon alapul, amihez rengeteget beszélgetünk. Érzelmi téren még nem voltam senkivel ennyire összhangban, mindent megkapok -  szerető szavakat, bújást, féltést. De egy valamivel kapcsolatban nem működünk ugyanúgy. Nem értem a szexuális életünket. Majdnem minden alkalommal szinte én kedveskedek a páromnak, amit ő nagyon élvez, de nem kapok viszonzást. Mikor finoman próbáltam felhozni ezt, megmondta, hogy lusta… egy időben úgy gondoltam, akkor nekem sem kell, hogy fontos legyen, hogy ő kielégített legyen ezen a téren is, de akkor se zavartatta magát. Egy pár hétig nem volt közöttünk semmi, és azután azt gondoltam, megváltozott, mert mint a kapcsolatunk legelején, ő is foglalkozott velem
újra, de ez csak 2-3 alkalomig tartott, és most megint szinte csak én teszek érte.

A másik problémám, hogy sajnos nincsen munkám, ebből kifolyólag egész nap itthon vagyok, főzök, takarítok, mosok, teregetek. Minden alkalommal, mikor hazaér a munkából a párom, rend van itthon, főtt
étel várja, és én csinosan fogadom. Ha éppen nem volt jó napja, akkor is mosolyog, mikor hazaér, átölel, megpuszilgat, és én minden egyes alkalommal ugyanígy örülök neki. Minden este és reggel az ágyban
fekszik, és várja, hogy hozzam a reggelit vagy éppen vacsorát neki. Természetesen megteszem, mert tudom, hogy fáradt, de ez nem csak a hétköznapokban, hanem a hétvégén is ugyanígy megy már. Próbálok
nagyon türelmes lenni, még ha olyan a hangulatom, és jobban zavarnak ezek a dolgok, azt se engedem, hogy lássa rajtam. Nem szeretek ezekről beszélgetni vele, mert rosszul esne neki, és nem akarom megbontani a mindennapos szeretetet közöttünk - ha ez megszűnne, nem tudnék ilyen erős lenni. Szeretnék kimozdulni itthonról többször vele, de mindig csak ígéreteket kapok, mert munka után mindig ”pihennie kell” itthon, hétvégén pedig, mivel „nehéz hete volt” (mindig) ezért itthon maradunk. Szeretném, ha a testemhez is úgy viszonyulna, mint a lelkemhez. Ha magától tenne valamit mindig, hogy örömet szerezhessen nekem. Ha többször akarna szexuális téren. Örülnék neki, ha legalább a reggelit ő készítené el, és úgy, hogy nem kell mondanom neki, hanem csak ha néha úgy gondolná, hogy ő lep meg vele. (Ritkán arra várok, hogy rosszul érezze magát, amiért nem segít ezekben, és olyankor elgondolkodom, még hányszor kell kiszolgálnom, hogy olyan rosszul érezze magát, hogy tegyen valamit…) A tisztelet, hogy megdicsér, elismer, ez megvan kettőnk között, de többet szeretnék. Nem akarom elrontani a helyzetünket, csakis a rossz dolgokon javítanék, úgy, hogy minden, ami most jó, az ilyen is maradjon. Ilyen létezik? Vagy csak én akarok nagyon sokat? Nagyon szeretem a páromat, és olyankor, mikor társaságban vagyunk, mindig olyan különlegesnek érzem a kapcsolatunkat. Mindig a női felek között én kapom a legnagyobb
figyelmet a páromtól, ami miatt büszkeség tölt el. Úgy érzem, mindenről beszélgethetek vele, kivéve a kapcsolatunk negatív pontjait, vagy csak nagyon finoman hozhatom fel ezeket a témákat.

Mit tegyek, hogy segítsek neki, hogy változzanak ezek a dolgok?

Kedves Kérdező!

Levelében van egy nagyon fontos szó, amit akár a párkapcsolata középpontjába is állíthatnánk: ez pedig a kiszolgálás. Őszinte leszek: sorait olvasva nem egy boldog, idilli kapcsolat képe bontakozott ki előttem, hanem inkább az a jellegzetes és nem igazán szép történet, amikor az elkényeztetett úr bejárónője tisztán tartja a lakást, minden nap friss ételt tesz az asztalra, egyszóval mindenben igyekszik a háziúr kedvében járni. A férfi pedig – nem annyira elismerése, mint inkább hatalma megcsillogtatásának jeléül – ha úgy tartja kedve, ágyba viszi a bejárónőt. Persze az ágyban is törekszik arra, hogy éreztesse, ő az, akit ki kell szolgálni. Ha pedig a nő többet szeretne – ne adj’ Isten, „érzelmi síkra terelni” a kapcsolatot -, jön az elutasítás. Érthető, hiszen ez már túllépne a szerződésen. Kölcsönös kényeztetésről, közös programról szó sincs. Csak a testért jár fizetség, a lélekért nem. Ilyen esetben pedig egész egyszerűen nem illik beszélni vágyakról, „lelki dolgokról”. Ha ugyanis szóvá tenné a gondolatait, az megborítaná a rendet, felrúgná a már említett szerződést.

Tehát, ha szeretné, hogy a kettejük viszonya megváltozzon, szerződést kell módosítani – ehhez azonban rendkívül nyomós érvek szükségesek.
Ebben a párterápiás konzultáció nyújthat segítséget.

Üdvözlettel:
Herceg Attila

...