18 éves lány vagyok, másfél éve van barátom. Ismerkedésünk után pár hónappal belezúgtam, nem gondolkodtam, lelki társam lett, a testi vonzalom is megjelent, már nem volt elég csupán a barátsága, majd egy véletlen pillanatban elárultam az érzéseimet és összejöttünk. A baj ezután kezdődött, a korábbi felszabadult érzés görcsössé vált, mert elkezdtem magamon keresni a szerelem jeleit, melyeket innen-onnan olvastam, és megijedtem, hogy a szerelem érzését nem azonnal érzem a randikon, sőt, némelyiken csak szeretetet érzek. Ezt úgy értem, hogy nem voltak soha pillangók a gyomromban (nem is tudom, ez mit jelent), nem jöttem zavarba a randik előtt és alatt. Aztán a találkák folyamán szép lassan ellazultam és éreztem azt a kellemes, bizsergető, heves szívveréssel járó élményt és a vágyat. Viszont mióta először megtapasztaltam ezt a különleges élményt vele, azóta folyton kergetem az érzést, és ha véletlenül épp nem érzem, akkor lelkiismeret-furdalás gyötör és megijedek, hogy nem vagyok a barátomba szerelmes, persze ez meggátolja, hogy ténylegesen belemelegedjek a találkozásba, ha viszont sikerül magam elengednem, megszűnik ez a fajta problémám és érzem a szerelmet. Az ellazulás alatt azt érzem, hogy pl. ha megnézünk egy filmet, a barátomhoz bújok, a film eltereli a figyelmemet arról, hogy "mi van, ha nem
is vagyok szerelmes" és így a barátom közelsége kiváltja belőlem az érzést. Tehát az lenne a kérdésem, hogy hogy tudnám legyőzni ezt a fajta szorongásomat és elfogadni, hogy normális, ha nem minden találkozáskor érzem a nagy szerelmet, ha ez normális egyáltalán...
Elnézést, hogy ilyen kuszán fogalmaztam, de kétségbe vagyok esve. Válaszát előre is köszönöm! Biztos vagyok benne, hogy sokat fog segíteni.

Kedves Harangvirág!

Sokan próbálták meghatározni a szerelmet, már az ősidők óta. Elég, ha szerelmes verseket olvas, abban is annyiféle a szerelem, ahány a költő. Az biztos, hogy más érzést jelent reggel és mást délután vagy este, mást, ha közel van, vagy ha nagyon távol a nagy Ő. Érzéseink folyamatosan változnak, nem állandó hőfokúak (fel is robbannánk). Minden találkozás egy újabb lehetőség, hogy mélyüljenek az érzéseink, közelebb kerüljünk egymáshoz. A randi nem azon a hőfokon kezdődik, amin az előző befejeződött, mindig „össze kell melegedni”. Persze ha sokat fantáziálunk a kedvesünkről, az is fokozza vágyainkat, érzéseinket.

Ha jól értem a leírtakat, barátja se lángolással érkezik a randira, ezért tudnak beszélgetni, filmet nézni, „csak szeretni”. Lelki társak, akik időnként vágyat is éreznek egymás iránt, tisztelet, megbecsülés, kölcsönös érdeklődés köti össze Önöket. Talán ez a szerelem, ami elbírja az érzelmek hullámzását, át tud melegíteni, felkorbácsolni, de megvan a türelem is, hogy kivárja, míg a párja is elér oda, ahol a kedvese van.

Sok esetben „nem vagyunk szerelmesek” a párunkba, pl. ha haragszunk rá, ha valami más, erős érzés tölt el bennünket, vagy nagyon elfoglaltak vagyunk. Aztán jön az áradat, és ismét elsodor a szerelem. Ha már soha nem melegít fel a kapcsolat, nem ragad magával egyetlen pillanat sem, ha már nem várjuk, hogy találkozzunk, hogy ránk nézzen, hogy megérintsen, akkor talán tényleg vége van.

Üdvözlettel

bárdos kata