2 éves lányom majd két hónapja kezdett a bölcsiben. Azóta hisztis, dacos, akaratos. A legnagyobb problémát mégis az jelenti, hogy teljesen kisajátított magának. Az apjáról hallani sem akar. Elmegy mellőle, ha melléül, nem akarja megölelni, megpuszilni. Dühöt vált ki belőle, ha látja, hogy engem az apja megölel, megcsókol. Mit tehetnék, hogy ezt a helyzetet jobbá tegyem? Mit ne tegyek, amivel ronthatok a helyzeten? Hogyan tudnék segíteni a lányomnak feldolgozni a tőlem való leválást? Köszönöm a segítséget előre is! Egy aggódó anyuka

Kedves Anyuka!

Azért nehéz válaszolnom a kérdésre, mert nem tudom, hogy mennyire volt szoros előtte a kapcsolatuk. Mennyit volt Önnel, mennyit az apukájával, hogyan aludtak, volt-e korábban máshol Ön nélkül hosszabb időre stb. Mert ezek függvényében lehet jobban látni a reakciója erejét – vajon túlzott e vagy sem. Általában véve azonban nem szokatlan kicsi gyermekeknél ez a reakció. És idő kell, amíg megszokja a változást. Értesse meg a férjével először is, hogy a dolog nem neki szól, hanem annak, hogy Öntől kell távolabb lennie a kislányának, és az együtt töltött időszakban ki akarja sajátítani. Azt gondolom, hogy nem tesz azzal jót a gyermekének, ha lecsökkenti a férjével az intim gesztusokat, mert el kell fogadnia, hogy apa és anya szeretik egymást, és így mutatják ki. Azt viszont megteheti, hogy visszajelzi neki, milyen érzelmeket lát rajta: a dühöt, a szomorúságot, a félelmet stb. Meg kell nyugtatnia, hogy anya mindig ott lesz a megbeszélt időpontban, és együtt mennek haza.

Az érzelmek kommunikálásához szeretnék ajánlani egy nagyon jó, szülőknek íródott könyvet, ami praktikus segítséget is nyújt:

http://ursuslibris.hu/a-gyermeki-elme/

Természetesen, ha néhány héten belül nem enyhülnek a tünetek, akkor érdemes egy gyermekpszichológussal konzultálni, akivel körbejárhatják a kialakult helyzetet.

Üdvözlettel: Majoros Andrea