3 éves lesz a kislányom. 2 éves koráig semmi probléma nem volt. Viszont az utóbbi hónapokban teljesen kezelhetetlen lett. Nem fogad szót, állandóan feszült és ideges. Sebesre rágja a kezét. Nem igazán tudom emberek közé vinni, mert azzonnal elkezd kiabálni és földhöz veri magát. Azt mondja olyankor, hogy támadnak. A játszótéren szintén kiabál a kisgyerekekkel, hogy ellopják a játszóterét.  Mi lehet a baj? Érdemes lenne szakemberhez fordulnom? Ha igen, akkor milyen szakember? Nevelési tanácsadó? Esetleg gyermekpszcihológus? Teljesen tanácstalan vagyok már....

Kedves Vica!

Kislánya személyiségfejlődése egy fordulóhoz ért. Lehet, hogy már korábban is voltak jelei az ellenállásnak, hisztiknek enyhébb, apróbb formában, de 3 évesen szinte biztosan a dackorszakba érkezett, érkeztek. Ennek az időszaknak az ismérve, hogy az addig teljesen együttműködő és könnyen kezelhető gyerek (is) ellenálló, hisztis, dacos. Sokszor nehéz követni, hogy mit is akar. Szinte már csak az a lényege a sírásának, ellenszegülésének, hogy ezt megtehesse, nem is maga a konfliktus tárgya. Ez azért van így, mert az énje, az akarata, az öntudata fejlődik. Az önállóságnak és a kezdeményező szabad akaratnak egy fontos mérföldköve, hogy védett közegben gyakorolhassa, hogy ő csinál valamit. Hiszen a családban megteheti azt, hogy ellöki a hozzá közel állókat, hogy megélje önállóságát, különálló személyiségét, miközben biztos lehet benne, hogy visszafogadják, visszabújhat a biztonságba, ha éppen erre van szüksége. És tulajdonképpen ez is a jó reakció a viselkedésére: ahol lehet, ott engedni, hogy gyakorolja saját döntéseit. A hisztiket néha csak figyelmen kívül lehet hagyni, mikor egyértlemű, hogy nem lehet rá hatással lenni. Egyszer véger lesz. És fontos nyitottnak lenni arra, amikor vissza akar jönni a közelségbe, a biztonságba. Olyankor nem hatásos felemlegetni a hisztit, csak megerősíteni, bátorítani. Ennek a kettősségnek köszönhetően erősebben van jelen a szorongás. Egyedül akarja csinálni a dolgokat, de közben fél is tőle. Így lehetséges, hogy szorongásos tünetek jelennek meg időlegesen, mint a körömrágás. Persze ha hosszan fennáll a probléma (hónapokig, fél éveg, stb.) változás nélkül, akkor érdemes lehet szakembert megkérdezni személyesen is.

A közösségben még inkább megjelenhet ennek a konfliktusnak a súlya: ellenszegülni, menni egyedül, de közben a biztonságot keresni.Ugyanis a kortársak közt, vagy a szülőktől távol kevésbé van jelen a biztonság érzése, főleg annak instant megjelenése. Az, hogy támadnak, vagy elveszik tőle a játszóteret, jelezheti azt, hogy ki akar sajátítani ott is mindent, és egyedül akar irányítani. Nyilván ezt a hasonló korú gyerekek másképp kezelik, mint a felnőttek, így több konfliktus, feszültség, szorongás adódik. A helyzet megoldása azonban ezeken a konfliktusokon keresztül történik. Érdemes kicsit hagyni kibontakozni a helyzetet, de közben segíteni, irányítani is, hogy megoldás szülessen. Így fejlődik az együttműködése, képes lesz együtt játszani, lemondani valamiről, vagy késleltetni igényeit, vagy rugalmasságot gyakorolnia (más játékot, cserét elfogad). Persze ez hosszú idő. Nagy dicséretet érdemel, ha a fentiek közül bármelyik akár csak egyszer előfordul egyelőre. Talán kisebb csoportban, 4-5 fővel  érdemes gyakorolni eleinte, ha ez ekkora stressz a kislányának még.

Ha úgy érzi, hogy a helyzet túlfeszült, nehezen kezelhető, akkor kérhet segítséget, akár csak pár alkalomra. Egyelőre a gyereket szerintem felesleges terápiába vonni, de ha az megerősíti Önt, hogy rendszeresen egyeztet valakivel a helyzetükről, akkor egy gyerekpszichológust érdemes keresni tanácsadásra - akár a nevelési tanácsadón keresztül, akár magánban.

Üdvözlettel

Standovár Sára