Egy fiatal végzős egyetemista vagyok, távkapcsolatban, és egyszerűen már alig bírom. Hiába van egy menyasszonyom a világ másik felén, mégis magányos vagyok. Nemsokára már 4 éve leszünk együtt, eddig meg tudtuk oldani a találkozást, de a koronavírus keresztbe tett. Majdnem 8 hónapja nem láttuk egymást, és a beszélgetés már nagyon kevés sokszor. Főleg a több órás időeltolódás se segít rajta, plusz a párom már dolgozik elég sokat, így a beszélgetés központjában ez áll és már belefáradtam kicsit. Ha egy helyen élnénk, nem lenne baj, ha a nap végén megbeszéljük, kinek milyen volt a munka, aztán lazításként nézünk egy filmet. De itt csak az előbbi van, nincs közös élmény... Nem akarom feladni, ha már eddig eljutottunk, mert tudom, hogy amikor együtt tudunk lenni, akkor jó. De mégis iszonyatosan hiányzik az, hogy legyen mellettem valaki. Eléggé társasági és nyitott ember vagyok. De az a szórakozás nem tölti be az űrt. Demotivált vagyok, mert a vírus miatt minden bizonytalan, valószínűleg hónapokig még ez lesz, és nem tudok kitűzni magam elé egy célt. Mitévő legyek?

Kedves Anonymous 1!

Nagyon nehéz a helyzetük, valóban hónapokig, talán még tovább is tarthat, mire találkozhatnak. Nehéz a helyzetük azért is, mert kapcsolatuk – a távolságtól függetlenül is – különös szakaszban van. Ön még tanul (bár végzős), párja már dolgozik, ráadásul külföldön. Máshol tartanak az életükben. Ön még „gyerekhelyzetben” van valamennyire, több ideje van saját magára, míg párja már a felnőttek elfoglalt és felelősségteljes életét éli. A távkapcsolat nehézségei mellett ez a különbség is nehezíti kommunikációjukat. A várható, hosszú várakozás kikezdheti a kapcsolatukat, türelmetlenné teheti Önöket, ami az Ön esetében már valóság. Ilyen esetben nehéz hűséget, kitartást ígérni és elvárni, még akkor is, ha nagy a szerelem. Mindkettőjüknek jó lehet „szünetet” javasolni, ami átmenetileg felmenti mindkettőjüket a kimondott, vagy hallgatólagos fogadalmak alól.

Ha elmúlnak az akadályozó tényezők, át lehet tekinteni, mi maradt meg az érzelmekből, összetartozásból. Lehet, hogy egyikük se él majd a szünet adta lehetőségekkel, de legalább nem béklyózzák meg egymást és saját magukat. Mire elmúlnak a bajok, már Ön is végzett, felnőtt, dolgozó ember lesz és mint ilyen, egyenrangú lehet a társával, szabadabban megválaszthatja lakhelyét, kiderülhet, hogy a hosszú távkapcsolat átalakulhat egy valódi kapcsolattá. A szünet alatt időt adhatnak maguknak és egymásnak arra, hogy meglássák kapcsolatuk valódi értékeit, érzelmeik mélységét és állhatatosságát.

üdvözlettel

bárdos kata