Az normális dolog, hogy eleinte mindig a másik fél szeretne tőlem többet, szinte epekedve, majd valahogy mindig, minden egyes kapcsolatomban ugyanaz történik: az ex még mindig túl érdekes a partnerem számára, emellett érezhetően kevésbé leszek érdekes illetve fontos számára? Ez utóbbit én idéztem elő a féltékenységi rohamommal, ami akkor tört rám, amikor pl. az én telefonomról nézegette a volt barátnőjét, vagy amikor a boltban mégsem álltunk be a kasszához, mert az exe jelenlegi párja állt ott...
Nagyon nehéz számomra bízni, mert borderline személyiségzavarral KÜZDÖK, de nagy nehezen sikerült benne bíznom. De nem tudom, mit gondoljak. Talán csak a "betegségemnek" köszönhető ez, vagy valódi jelzés lehet számomra, hogy talán mégsem engem akar a párom? Három hónapja vagyunk együtt, eddig le sem tudtam vakarni magamról, szinte már zavaró volt, hogy folyton írt, ha nem volt velem, és amint tehette, jött hozzám. Viszont most úgy érzem, fordult a kocka, és talán én akarom őt jobban, vagy csak én akarom?! Kérdeztem őt is, de azt mondja, szeret, engem akar és nem hazudik nekem. Viszont a bizalmatlanságommal fogom akkor elmarni magam mellől őt is...
Előre is köszönöm válaszát!

Kedves Bernadett!

Haladjunk sorban. Azt kérdi, normális dolog-e, hogy eleinte rendszerint a férfiak akarnak többet Öntől. A normális helyett inkább azt mondanám, nem meglepő. A nőknek általában hosszabb idő kell ahhoz, hogy kialakuljon bennük a bizalom a férfi iránt, s általában csak ezután lépnek tovább. Ha nagyon egyszerűen akarom lefesteni a képet, azt mondanám, a nő akkor engedi magához közel a férfit (testileg), ha már megbízik benne. A férfi pedig inkább akkor érzi magához közel a nőt, ha már kialakult a testiség. Persze hangsúlyozom, ez meglehetősen sarkos megállapítás, a valóság ennél jóval árnyaltabb.

Azt írja, hogy borderline személyiségzavarral „küzd” – ez utóbbit ki is emelte. Ezt szakember (pszichiáter, pszichológus) diagnosztizálta Önnél? Ez fontos, ugyanis a kérdését teljesen más megvilágításba helyezheti. A borderline személyiségzavaros kliensekre jellemző, hogy kapcsolataik nem igazán stabilak, gyakori az ingadozás az idealizálás, a másik magasztalása, és a leértékelés között. Hajlamosak arra, hogy a vélt vagy valós elutasítás miatti aggodalmuknak köszönhetően („talán mégsem engem akar a párom) távolságtartóvá válnak, kapcsolataikat elhanyagolják. Az ezzel kapcsolatos kétségbeesés persze kiválthatja a féltékenykedést is, mivel a hangulatingadozások is jellemzik a zavart. Mindebből az következik, hogy a másik fél az elhanyagolás és az érzelmi viharok miatt „visszavesz”, megnyilvánulásaiban megfontoltabbá, visszafogottabbá válik. Ez nem azt jelenti, hogy nem szereti Önt, hanem próbál alkalmazkodni. Nem akar tolakodó lenni, mert neki is ugyanolyan fontos a kapcsolat, mint Önnek. Ha ez valóban így van (márpedig ebben bízom), akkor nyugodtan elmondhatja neki, hogyan érzett korábban, és hogyan érez most.  Elmondhatja korábbi aggodalmait, majd azt, hogy köszöni az alkalmazkodását. Köszöni, hogy igyekszik a kedvére tenni, Önnek ez sokat jelent.
Legyen őszinte, és ne féljen kinyilvánítani az érzéseit! Ezt a párja is nagyra fogja értékelni.

Üdvözlettel:
Herceg Attila