Van egy tízéves lányom, élete első ottalvásos táborába menne. Sajnos ez egybeesik anyósom 70. szülinapjával. Nem tudtuk előre. Férjem két hét vívódás után megkérdezte, lehetne-e egy héttel későbbre tenni a szülinapot, mivel lányunk szeretne ott lenni. Anyósom azt mondta, igen, majd pár nap múlva kiderült, hogy mégsem. Kérdésem, hogy mi a helyes megoldás? Lányunk maradjon itthon vagy menjünk nélküle a szülinapra?

Kedves Édesanya - és Meny!

Leginkább az az érdekes számomra a levele kapcsán, hogy vajon miért ennyire kényes és súlyos kérdés ez, hogy külső szakember véleményét igénylik a döntéshez? Azt sejteti ez a helyzet, hogy a háttérben családi játszmák zajlanak, amelyek megterhelőek, valami miatt nem sikerül megbeszélni a dolgokat, többször úgy jött már ki a lépés, hogy valaki megsértődik, netán felbőszül.

Hiszen nézzük meg egy lépés távolságból a felállást. Adott egy idős asszony, akit körülvesznek leszármazottai, szerettei számára pedig fontos e szép kor elérésének méltó megünneplése - teljes családi körben. Felteszem, jó egészségnek örvend, nem fenyeget a veszély, hogy a felköszöntés piciny eltolódása végzetes mulasztást jelentene. Ön egyéb nyomós érvet sem említ a halasztás ellen. A család egy másik tagja ugyanakkor, az idős hölgy unokája szintén jelentős életeseményre készül: első önálló táborozására, mely egy egész intézmény, de legalábbis tíz-húszegynéhány család és további több felnőtt hosszas szervezkedésének, együttműködésének gyümölcse.

Racionális alapon mérlegelve tehát egyértelműnek tűnik: egyrészt az a fontos, hogy egybegyűljön a család (és más kedves ismerősök, barátok). Másrészt a születésnap megünneplésének egyhetes halasztása kisebb áldozat, mint egy első nyári tábor teljes elmulasztása.

Arról nem ejt szót, hogy a férje miért vívódott két hétig, mielőtt fel merészelte vetni édesanyjának a halasztás ötletét. Azt feltételezhetnénk, hogy egy nagymama képes az unokája érdekét, igényeit nemcsak hogy figyelembe venni, de a sajátja elé helyezni. Ha ez nem így van, az sajnálatos - főleg, ha a kislány szereti a nagyit, kötődik hozzá, és szívesen részt venne a családi eseményen. A felnövő gyermek másik természetes vágya - és dolga is, hogy az egyre tágabb világban találja meg helyét, kapcsolódásait. A család dolga, sőt alapvetően célja is ebben támogatni őt.

Mindezt összevetve sem szándékom kinyilatkoztatni a "helyes" megoldást, és Önök helyett dönteni: fontosabbnak tartom, hogy az általam felvetetteket is megfontolva a férjével közös álláspontot tudjanak képviselni, és találjanak mindenki számára kielégítő kompromisszumot. Kívánom Önöknek, hogy minél zökkenőmentesebben szervezzék, és boldogan ünnepeljék a születésnapot.

Üdvözlettel

Simon Sarolta