Kétségbeesetten írok most, tanácstalanná váltam... Fiatal hölgy vagyok és a családommal élek (anyukámmal és apukámmal). 2 hónappal ezelőtt találkoztam Zsoltival, a mostani barátommal. Nagyon gyorsan megszerettük egymást, minden időnket együtt töltöttük. Így
szinte már nála is laktam.Viszont a szüleim ellenezték a kapcsolatunkat, ami engem teljesen meglepett, mert idáig soha nem viselkedtek így se velem, se az előző barátaimmal. A kiváltó ok pedig az, hogy Zsolti barnább bőrű mint mi, tetovált, és 22 éves létére nem tanul, hanem dolgozik. Egy hónapon keresztül magukban tartották azt, hogy rosszul vannak tőle, vacsorázni is elhívtak magukkal, nálunk is volt párszor. De rossz szemmel néztek rám, ha hozzá igyekeztem este vagy éppen reggel, ha volt időm együtt kávézni.
Zsolti az első perctől kezdve úgy bánt velem, mint egy hercegnővel, soha egy rossz mozdulata, szava nem volt hozzám. Azt érzem, végre valaki olyan van az életemben, aki viszontszeret, megbecsül és iszonyatosan jókat tudok vele szórakozni és még beszélni is. De a családom csak a rosszat látja benne, minden mozdulatát figyelik. A mai nap pedig rám is zúdították mindezt... -Szégyent hozol a csaladodra! Ez a mondat beleégett a fejembe. Mégis mivel?? Az elején csak apukám ellenezte, de már anyukám is. Eltiltottak tőle, megtiltották, hogy nála aludjak vagy reggel találkozzunk. Azt is mondták, hogy nem látják szívesen a hétvégén a születésnapomon. Nem tudom, mit tegyek!!! Szeretem Zsoltit, de nem tudok dobbantani és itthagyni anyukámékat, mert még tanulok, és azt se hiszem, hogy ez bárhogyan is megoldás lehetne. Mit kéne tennem? Hiszen már számtalanszor elmondtam, miért szeretem őt.

Kedves Juci!

Sajnos nagyon gyakori, hogy az előítéletek, melyek korábban csak idegenkedésben nyilvánultak meg, gyűlöletté válnak abban az esetben, ha közeli kapcsolatba kell kerülni az addig csak távolságtartással kezelt „másmilyen” emberrel. Az ilyen "kimutatkozás" mindig fájdalmas, és egy fontos határt jelenthet a családon belül. Szülei a külsőségekre, a valódi vagy vélt faji hovatartozásra teszik a hangsúlyt, ennek alapján ítélik meg párját. Ezzel valami felsőbbrendűséget tulajdonítanak maguknak, a családjuknak, és ebbe Ön is beletartozik. Fokozatosan mutatták ki értékítéletüket, próbálták meghívni, együtt vacsorázni, majd ellenezték, nehezményezték, titkolták, hogy rosszul vannak tőle, minden mozdulatát figyelték. Végül nyíltan felvállalták gyűlöletüket, megszégyenítették Önt, eltiltották.

Fontos döntési helyzetbe került. Felvállalja Zsoltit, szembeszáll a szüleivel, kikényszeríti, hogy elfogadják a párját. A másik változat, hogy felvállalja a szüleit, azonosul a véleményükkel, és szakít Zsoltival. Ön még gyerekhelyzetben van, elfogadja szülei támogatását, és ezzel azt is, hogy beleszóljanak a dolgaiba. Talán most érkezett el arra a határra, amikor el kell döntenie, gyerek marad-e még egy ideig, amíg befejezi a tanulmányait..  Dönthet úgy is, hogy párját választja a kényelem, az anyagi biztonság, a meleg lakás és a gondoskodás rovására, vállalva azt, hogy a tanulmányait nehezebb feltételek között fejezi be.

Még egy dolgot kipróbálhat: mélyíteni szülei ismereteit Zsoltival kapcsolatban. Megismertetni a családját, élettörténetét, döntéseinek hátterét. Megmutatni Zsolti saját értékeit, kulturális hátterét. Ehhez persze kell valamilyen motiváció a szülei számára, de segíthet a tudat, hogy ha nem próbálkoznak, elveszíthetik Önt.

üdvözlettel

bárdos kata