22 éves fiú vagyok, pár éve költöztem el otthonról Budapestre, itt dolgozom, szeptembertől pedig egyetemre járok majd.

Gyermekkoromban nagyon szegények voltunk, édesapám alkoholista emellett, nagyon sokat ivott mindig, sokszor ez volt a prioritás az étellel szemben is. Van két idősebb testvérem, velük jól kijövök, egy szoba-konyhában nőttünk fel és éltünk. Nagyszüleimet nem ismertem, édesanyám pedig depressziós, rákos, majd 14 éves koromban öngyilkos lett, édesapámmal találtunk a holttestére, felakasztotta magát. Furcsa, mert sok emlékem egész gyermekkoromból nincs, de arra a délutánra olyan részletesen emlékszem, hogy még azt is tudom, kivel találkoztam a buszon hazafelé az iskolából, vagy milyen volt az időjárás. Majdnem napi szinten eszembe jut ez a kép, hogy lóg a teste - nem zaklat fel, csak ritkán, de akkor képes olyan reakciót kiváltani majdnem, mintha megint megtörtént volna. A párkapcsolataim pedig nehezen működnek az önbizalomhiányom és a bizalmatlanságom miatt.
Egy szakember segítségével Önök szerint változhatna valami pozitív irányba a történtek ismeretében?

Kedves 22 éves fiú!

Összeszedett, higgadt összefoglaló egy igen megterhelő eseményekkel, kapcsolati történésekkel teli fiatal életről... majd egy lényegretörő kérdés. A válaszom egyértelmű igen.

Önnek jó képességei vannak, tragikus élettörténetével együtt mégis rendelkezik olyan (belső, külső) erőforrásokkal, amik segítségével talpon maradt, önálló életvitelre képes, motivált, pozitív szemléletű, lelkileg egészséges. Ez igazán nagy dolog! Nagyon örülök, hogy azon gondolkodik, segítséget kérjen. Ez azt mutatja, hogy látja, vannak megoldandó feladatai, hisz abban, hogy ezáltal jobb életminőségre tehet szert, és hisz abban is, hogy elakadásai emberi kapcsolatban orvosolhatók. 

Egy pszichoterapeuta szekemberrel kialakított mély, bizalomteli kapcsolatban módja nyílhat feldolgozni a máig nyitott sebként kínzó traumatikus veszteségélményt, elgyászolni, elengedni a múltja rendezetlen emlékeit, megerősítheti önbizalmát. Emellett, vagy a későbbiek során önismereti csoportban való részvételét is javaslom, amely önismerete, társismerete fejlesztésével szintén hozzájárulhat ahhoz, hogy harmonikusabb kapcsolatokat tudjon kialakítani.

Üdvözlettel

Simon Sarolta