Gábor vagyok, 35 éves és egy elég összetett problémával fordulok Önökhöz. Egy problémával, amely majdnem tönkretette a kapcsolatomat a menyasszonyommal, aki az életet jelenti a számomra. 2,5 éve vagyunk együtt, ebből fél éve a menyasszonyom és minden perce álom volt a kapcsolatunknak, tényleg olyan, mint egy mese. Olyan, amilyenre egész életemben vágytam. Ő nemcsak a menyasszonyom, párom, hanem csodálatos szerető és egyben a legjobb barátom is. Ez idő alatt ez a csodálatos hölgy a részem lett és én az övé, nem tudok nélküle élni és meglenni. Ezelőtt sem és most sem. Olyannyira imádom, hogy minden gondolatom körülötte forog, és akárhányszor eszembe jut a szívemet melegség és a testemet bizsergés fogja el.
Szexuális téren minden rendben van/volt köztünk. Ha együtt voltunk, soha nem vágytam többre, vagy más nőre, soha nem gondoltam más nőre szex közben. Szinte minden együttlétünk mindkettőnknél orgazmussal végződik. Hetente körülbelül 3x-4x együtt vagyunk. Azonban pár hónapja, ha hosszabb időre egyedül voltam otthon és később már nemcsak otthon, hanem a munkahelyemen is, és eszembe jutott a Kedvesem, elfogott a bizsergés és a késztetés a maszturbálásra. Hetente 3-4 együttlét mellett körülbelül ugyan ennyiszer maszturbáltam is. Ez körülbelül azóta van így, amióta abbahagytam a  napi sportolást, ráadásul ezzel körülbelül egy időben a munkahelyemen is kevesebb lett a terhelés, illetve az otthonlétek is lazábbak, kevesebb energiaveszteséggel járnak számomra. A probléma nem is ezzel van, de ehhez kapcsolódik. Maszturbáláskor általában amatőr pornót néztem, mert az interneten milliószámra található pornófilmek számomra nem izgatóak, mert mind mű és megrendezett, a színészek sem életszerűen viselkednek benne. Eleinte ez elég is volt, de aztán már nem nagyon találtam olyan jellegű, jó minőségű amatőr pornót sem, ami elég izgató lett volna számomra.
És innen fordult komolyra a problémám, mert szexchateléshez folyamodtam más élő és valós hölgyekkel, mert az elég életszerűnek tűnt. De a problémám itt sem állt meg, ugyanis ahhoz folyamodtam, hogy meztelen képeket kérjek róluk és küldjek magamról, és többször kamerán is maszturbáltam lányoknak csak a férfiasságomat mutatva. Azonban mindig csak az kellő izgalmi állapot eléréséhez használtam ilyen eszközöket, csak a felizgulás pillanatáig kellett külső vizuális inger, az élvezés közben, az orgazmus pillanatában mindig a csodálatos párom jutott eszembe, rá gondoltam, olyankor mindig ő volt lelki szemeim előtt. A képek, a videók, és a chatelés csak eszköz volt a kellő izgalmi állapot eléréséhez, lelkileg semmit nem jelentett. Azonban mégis nemegyszer volt, hogy a Kedvesem mellettem aludt, mert nagyon fáradt volt a munkája miatt és úgy tettem ezt, mert nem akartam terhelni még azzal is, hogy szexeljünk. És ez a legalja...

Többször kérdezte az utóbbi időben, általános élethelyzetekben, mikor úgy látta rajtam, hogy baj van, hogy mi bánt. Gyötört a lelkiismeret furdalás és a bűntudat hogy ezt teszem vele, ám mégsem mertem elmondani és továbbra is megtettem. Nemrégen - utólag nézve már "szerencsére" - kiborult a bili, mikor a laptopomat ki akarta kapcsolni, mert csipogott az este megnyitva felejtett chatprogram. Sohasem néztünk bele egymás technikai eszközeibe, ez most sem lett volna így, ha nem csipog, de idegesítette, és amikor le akarta kapcsolni, a főképernyőn meglátta az utolsó beszélgetésemet.

A párom rendkívül nagyot csalódott bennem, hogy más nőknek mutogattam magam, megcsalásnak érzi ő is és utólag már én is, még ha fizikai kontaktus nem is történt soha. Majdnem szakított velem, majdnem romba dőlt minden, amit az elmúlt két és fél évben összeszedtünk, felépítettünk, fizikailag, anyagilag, de legfőképpen lelkileg. A nehezen elnyert bizalmát elvesztette irántam, hazudtam és megbántottam, ezzel olyan fájdalmat okoztam neki és magamnak, amelyet sosem hittem, hogy létezik. Hibáztam és ez a hiba kis híján a kapcsolatunkba, a menyasszonyom, és ezáltal az életem értelmének elvesztésébe került. Azóta megszüntettem minden ilyesféle virtuális kapcsolatot, töröltem, töröltettem és megszüntettem minden fiókot és profilt, ami erre szolgált, és egyáltalán nem hiányzik, sőt leginkább a hátam közepére kívánom, de nagyon szeretnék rájönni, hogy mi váltotta ki ezt a tettemet, holott minden gondolatom, minden vágyam a párom. Miért nem tudtam őt felidézni, miért nem volt elég maszturbálás közben az hogy őrá gondolok, amikor orgazmus közben sosem gondoltam, sosem vágytam másra és olyankor mindig ő jutott eszembe?
A kapcsolatunkat megpróbáljuk megmenteni, a bizalmát visszanyerni viszont ezek után nagyon nehéz lesz. És ez fáj, ez bánt a legjobban. Azt hittem, mikor kiderült és mindent elmondtam, megkönnyebbülök. De olyan borzasztó bűntudat dolgozik bennem, hogy mindent kockáztattam pár percnyi "élvezetért", de legfőképpen a bizalma elvesztése, valamint a tettem által okozott fájdalom miatt, amit nehezen tudok és tudunk megemészteni. Ő nem hisz benne, de én tudom, hogy soha többé nem fogok ilyet tenni, mert ez egy örök elrettentő emlék marad számomra, ami mindig ott lebeg majd a szemem előtt, hogy majdnem az életemet vesztettem el miatta. Mindennap eszembe jut, amikor tükörbe nézek. De az okát mégis szeretném tudni, azt, hogy mi válthatta ki, hogy ilyet megtettem, ráadásul nem egyszer. A menyasszonyom azt mondja, hogy biztos azért, mert nem elég ő az én perverz fantáziámnak. De én ezt nem így gondolom, hiszen soha nem vágytam többre, amióta ő velem van. Miért kellett akkor mégis más eszköz ahhoz, hogy a csúcsra jussak, mikor tőle mindent megkapok? A maszturbálás közbeni izgalom eléréséhez mégis miért nem tudom felidézni őt, csak a végén, orgazmus közben? Mi késztethetett arra, hogy ezt tegyem? Megfordult a fejemben, hogy beteg vagyok, vagy szexmániás. De nem mással, csak és kizárólag vele. Akárhányszor a párom eszembe jut, bizsergés és forróság önti el a testem és kívánom. Nem mást, hanem ŐT! Akkor a maszturbálásnál miért folyamodtam ilyen eszközökhöz? Amit ki akartunk próbálni a szexben, azt meg tudtuk beszélni és partner volt mindenben. Soha többet nem teszek ilyet, hiszen érzelmileg majdnem belerokkantunk, ő is és én is, de az okát nagyon szeretném tudni.
Válaszát előre is köszönöm!

Tisztelettel: Gábor

Kedves Gábor!

Kezdjük a megnyugtató hírekkel: egy felmérés szerint a társkapcsolatban élő férfiak 40%-a végez önkielégítést (mi több, egy másik statisztika szerint ugyanez igaz a házasságban élő férfiak 72%-ára). A maszturbálás nem maga a sátán, mi több, megfelelő empátia és odafigyelés mellett képesek vagyunk a „jó oldalra” állítani: általa felfedezhetjük saját testünket, megtanulhatjuk, miként jövünk izgalmi állapotba, mi az, ami számunkra kellemes, örömöt adó, s miként érhetünk el orgazmust.
Ha a párkapcsolatunk bizalomra épül, mindezt megoszthatjuk társunkkal, ezáltal nemi életünk is irányt vehet.

Adódik tehát a kérdés: ha az Ön menyasszonya valóban társ és a legjobb barát is – ahogy ezt levelében írja -, miért nem meri elmondani, hogy Önnek szüksége van a maszturbálásra, elsősorban azért, hogy izgalmi állapotba kerüljön?
Erre számos megoldást találhatnak: közös pornónézés, szerepjátékok.

Ha már itt tartunk: akármilyen meglepő, de nagymértékben befolyásolhatja a szexuális viszonyulásunkat, cselekedeteinket az is, miként tekintünk a társra.
Amennyiben teljesen magunk elé helyezzük a párunkat, és szinte függővé tesszük magunkat tőle – erről is írt néhány sort -, akkor számolni kell azzal, hogy csorbulhat a szexuális érdeklődésünk iránta. Talán már nem lesz annyira kívánatos, már nem hoz annyira lázba – az Ön esetére fordítva: a felizguláshoz már „kevés” lesz. Hogy miért? Nagyon egyszerű. Ha valakit magam fölé rendelek, és függővé teszem magam általa, rögtön hozzákapcsolom a szorongást is. Állandóan ott fog dolgozni bennem a félelem, hogy el ne veszítsem. Kérdem tehát: állandó szorongás mellett könnyen fel lehet izgulni? Nem hiszem. (Ha be kell húznom a farkam, bizony nehezen fog felállni.)

Változtatni akar? Oké. Meg akar „gyógyulni”? Rendben. Már csak egy kérdés: ki miatt? Saját maga, vagy a menyasszonya miatt?

A változást két tényező nagyon is képes hátráltatni.
1. A szorongás – legalább is jelentősebb mértében – nem motivál, hanem megbénít. Ha azért akarok eredményt elérni, hogy ez bizonyos helyzetet elkerüljek, saját magamnak ásom a vermet.

2. Ha nem magam, hanem valaki más miatt szeretnék megváltozni, az legfeljebb ideig-óráig sikerülhet. Ha függök a másiktól, azt a hamis képzetet mesélem be magamnak, hogy ő egyrészről tökéletes, másrészről sosem fog változni – ezzel szemben én hibás vagyok, és változnom kell. Még ha képes is leszek valamiféle eredményt produkálni, mindezt (túl azon, hogy igen nagy erőfeszítést igényel, amit a hátam közepére sem kívánok) csak addig tudom fenntartani, amíg a másik el nem követ egy hibát, meg nem változik, vagy el nem hagy. Abban a pillanatban, hogy ezek közül bármelyik is bekövetkezik, mindaz, amit addig verejtékes munkával felépítettem, azonnal széthull. Akkor megérte?

Azt írja, soha többé nem tesz ilyet, mert fél a következményeitől. Logikusnak tűnhet, mégsem tartom egyenesnek. Miért nem meri megtenni? Nem azért, mert Önnek nem esne jól, nem okozna örömet, hanem azért, mert függ a másiktól. Ez azonban nem egy 35 éves férfira vall, hanem egy iskoláskorú kisfiúra, aki azért nem mer a többi sráccal „bandázni”, mert akkor az anyukája leszidja és „nem fogja szeretni”.
Tényleg erre van szüksége? Azt hiszi, egy egészséges párkapcsolat is ezen a „ha rossz vagy, nem szeretlek” elven működik? Elárulom: a szülői szeretet sem így működik.

Úgy gondolom, hogy elsősorban ezekkel a tényekkel szükséges szembenéznie, és „dolgoznia”. Megértem, hogy szeretné tudni annak az okát, miért jutott idáig, ám véleményem szerint a maszturbálás, a pornónézés, majd a szexchatelés „tünet”, tehát valaminek a következménye. Adott esetben a függőségnek és az alárendeltségnek.

Még mielőtt teljesen kétségbe esne: bátran kérhet segítséget ahhoz, hogy mindezt képes legyen feldolgozni, és elérni a szükséges változásokat azért, hogy a saját élete, és ez által a jegyessége is harmonikussá váljon. Ha igényt tart a segítségre, forduljon bizalommal szakemberhez.

Üdvözlettel:
Herceg Attila