A kisfiam 15 hónapos múlt, nagyon barátkozós, kedves baba, aki imádja az unokanővérkéjét. A kislány most tölti majd a 3-at. Már mikor pocakban volt a kisfiam, szoktattuk a gondolathoz, hogy lesz egy másik gyermek is a családban. Nem is volt gond, pici féltékenykedés után hamar jóban lettek. Figyeltünk rá, hogy ne legyen oka féltékenynek lennie. Aztán 4 hónappal ezelőtt született egy kistestvére, akit viszonylag jól fogadott. Idáig nem is volt semmi gond. Kisebb undokoskodásokat leszámítva nem volt nagyobb konfliktus a két nagyobb között. Ha mégis történt valami, mindig meg tudtuk beszélni vele. Egy hete viszont elkezdte bántani a kisfiamat, hol fellöki, hol megdobálja, félek, nehogy baj legyen. A kislánnyal nagyon össze vagyunk hangolódva, ha nálunk van, folyton velem akar lenni, és én is imádom! Mit tehetek, hogy ne bántsa a kisfiamat? Mi lehet az oka a hirtelen változásnak, hiszen eddig ő is kereste a fiam társaságát? Vérzik a szívem, mikor látom, milyen elutasító a kisfiammal, ha pedig fájdalmat okoz neki, akkor persze nekem is fáj. Volt, hogy a szülei szigorúan megbüntették, máskor én beszélgettem vele. Jelenleg kötöttünk egy alkut: ha zavarja, hogy ott van a fiam, szól nekem és arrébb viszem, cserébe ő nem bántja. Nem tudom, ez jó ötlet volt-e, de hirtelen nem jutott eszembe más, miután belerúgott a kisfiamba. Szeretnénk, ha jó unokatestvérek lennének, kérem segítsenek, hogyan kezeljük ezt a helyzetet!?

Kedves Nina!

Ez bizony nem könnyű helyzet, mert nem a saját gyermekét kellene szabályoznia, hanem a testvére kislányát… Sikerült kibogoznom a levélből, hogy a kislánynak lett kistestvére, ugye jól gondolom? Szerintem az indulata a saját testvére irányában van, ott keletkezik a féltékenység, amit ellene nem lehet alkalmazni, hát a dühe az unokatestvére felé irányul. Egy hároméves gyermek még nem észérvek és felnőtt moralitás szerint működik. Lehet, hogy alapjában véve sokkal feszültebb a kistestvére miatt, mint eddig. Beszélgessen vele. Jelezze vissza neki, hogy látja rajta, hogy nagyon dühös, de mintha nem is a kisfiára lenne – hát kire is? Anyura, apura, az öccsére? Mert a gyerekek általában, ha nagyobbak felől éri vélt vagy valós sérelem, azt a kistestvéren verik le – jelen esetben most az egyetlen bántható unokatestvéren. Tipikus eset, amikor egy kisgyerek hazahozza az óvodai sérelmet, és megismétli a kistesóval, csak ott ő az erős. Ha 3 évesen ő már elkezdett közösségbe járni, akkor ez is lehet a háttérben.

Fontos, hogy az aktuális konfliktusokat ne vetítsék előre a sötéten látott jövőbe. Hiszen a testvérek is időről időre egymásnak tudnak esni, aztán a következő pillanatban szent egyetértésben játszanak tovább. Próbálják hát ott a helyzetben kezelni a konfliktust és megérteni! A gyermekek érzelmi működésének megértéséhez ajánlok egy könyvet:

http://ursuslibris.hu/a-gyermeki-elme/

Szerintem a saját gyermekénél is fogja tudni hasznosítani.

Üdvözlettel: Majoros Andrea