19 éves a legkisebb lányom. 13 éve váltam el, azóta egyedül nevelem őket, van még két nővére. A gond többrétű. Van egy testképzavara, lefogyott, de most is. Azóta lettek barátai. Innentől, ahogy betöltötte a 18. évét, megy, csavarog. Idegen fiúnál aludt már, rendőrsèg is kereste, nem tudtam róla 2 napig. Az apja engem hibáztatott, holott sose kèrdezte, mi van vele. Kicsit lenyugodott, de most megbukott a töri érettségin. És nem èrtem... hiszen olyan okos, felsőfokon èrettségizett matekot, biológiát és etikàt. De most egy hete nincs szinte sose itthon, a barátnőjével van szinte mindig. Nem eszik, mert vegán, ha hazajön, itthon esik neki a kajának, hiszen én úgy vásárolok a nővérével. Kicsi a lakás, de mit tehetnék, vesebetegen, dialízisre készülve egyedül nagyon nehéz! De a lányaim a mindenem, kérem, segítsen, hogy mit tegyek??? Mert most mindenki csak bántja, a szemèt apja, a nővérei, pedig nagyon szeretik, csak elvesztették a bizalmukat. Van egy
kutyàja, de azzal sem foglalkozik, mit tegyek???? Szeretnèm visszakapni a lányomat.

Kedves Rózsa!

Nagyon nehéz a helyzete, egy kicsi lakásban él betegen, 3 felnőtt gyerekével. Elvált, egyedül nevelte fel a lányait. Legkisebb lányával a problémák a serdülőkor középső időszakában kezdődhettek, amikor kialakult a testképzavara. Sajnos nem ír arról, mi történt ezzel, jártak-e valahova, kapott-e valamilyen szakszerű segítséget a lánya, vagy spontán javulás állt be. Jelenlegi viselkedése nem szokatlan a serdülőkor közepén, végén. A gyerekek ilyenkor egyre nagyobb függetlenségre vágynak, jobban érzik magukat a kortársaik között, mint a családjukban, ha megtehetik, mindenfélét kipróbálnak.

A válás, az Ön betegsége, az apa érdektelensége is erősíti a vágyat gyermekében, hogy minél kevesebbet legyen otthon. Érzi a szeretetüket, de már nem az a kislány, akit dédelgetni kellene (legfeljebb akkor, ha ő kéri). Bármerre is jár, hazamegy jóllakni étellel, szeretettel, törődéssel. Feltehetőleg élvezi, hogy elmúlt 18 éves és senki nem szabja meg, mit tehet. A bukás is visszavethette az átmeneti javulásban. Most nehéz lesz rávennie magát, hogy készüljön a javításra. Lánya már nem lesz olyan, mint volt, már nem akar gyerek lenni. Saját magáért akar felelősséget vállalni, nincs szüksége arra, hogy az édesanyja rendőrrel kerestesse. Eddig – úgy tűnik – nem került bajba, talán már érzi, mit tehet és mit nem.

Nem ír arról, hogy miért veszítette el nővérei bizalmát, mi történt közöttük. Ha a csavargás, fiúzás az oka, akkor próbálja megértetni velük, hogy mindenki másképp éli meg a serdülőkort, van, akinek nehezebb, aki problémásabb. A legtöbb, amit tehet érte, hogy örül neki, ha felbukkan, meghallgatja a történeteit, támogatja, ha szüksége van rá. Ne akarja kislányként kezelni, mert ettől csak egyre messzebb menekül majd. Fogadja el, hogy felnőtt, és előbb-utóbb megtalálja a célját, az útját. Bízzon benne, hogy a nevelésébe befektetett munka nem volt felesleges, bízzon abban, hogy nem fog elveszni.

Ha lánya viselkedése furcsább lesz, tartósan nem eszik és fogy, akkor orvoshoz (pszichiáter) kell fordulniuk. Szakembert a MIPSZI oldalain is találhat.

üdvözlettel

bárdos kata