Azzal a kérdéssel fordulok Önhöz, hogy az évek során felgyülemlett nagyon sok dühvel mit lehet kezdeni, hogy kéne "kiadni" örökre? Nagyon sok (szerintem) igazságtalan dolgot látok/hallok a világban és személyes sértettség is van bennem, ami még az iskolai évekből maradt. Sokszor előjönnek nagyon durva gondolatok, mit csinálnék a "rossz" emberekkel és ez már évek óta rendszeres gondolat a fejemben. Én magam a légynek se tudnék ártani, rendkívül jámbor vagyok és mindenki ezt látja rajtam.. de belül forrnak az indulatok napi szinten. Hatalomra vágyom, élet-halál ura akarok lenni, kb. mint egy Isten, meg ilyen egyéb "képtelenségek"... túlságosan erős igazságérzet alakult ki bennem, mi a jó és mi a rossz, és emiatt sokszor nagyon fekete-fehéren látom a dolgokat. Mit lehet ez ellen tenni hogy teljesen megbékéljek belül és elfogadjam azokat a dolgokat, amiken én magam nem tudok változtani semmit? Sőt, hogy egyáltalán ne érdekeljenek a világban történt rossz dolgok, bőven elég lenne csak a saját életemre koncentrálni és nem gyűlölködni ennyit. Köszönöm, G. (Ui: Egyébként egyedül élek, teljesen a magam ura vagyok, nincsenek szerencsére az életemben stresszforrások, munka is van, párkapcsolat nincs jelenleg, és minden rokonnal, mindenkivel a környezetemben jóban vagyok.)

Kedves Kérdező!

A dühös érzések egyik oltóvize a megbocsátás és az elfogadás. A harag elismerése és a felé fordított figyelem megnyitja az utat a hátterében lévő fájdalom felé, és a harag okát kutatva feloldódik az érzelem is. Tegye fel magának a kérdést: Mi okoz csalódottságot, mi szomorít el, és mi okoz fájdalmat valójában? A dühös érzések a kontroll érzetét adják, azt erősítik, hogy egy helyzet urának érezhessük magunkat, még ha ez csupán illúzió, akkor is. A dühösség érzése védettséget ad, és abban erősít meg, hogy nem tehetetlenül és kiszolgáltatottan sodródunk egy helyzetben.  Ugyanakkor békétlenné és zaklatottá tesz, ha megoldatlan és feloldatlan marad.

Ha a világgal harcban állok, magamban is harcok dúlnak, és elsősorban belül kell keresnem a válaszokat arra, milyen gyógyulatlan sérelmeket cipelek magammal és mit lenne jó elengedni végre? Milyen belső konfliktusokra nem találom magamban a békítő, feloldozó válaszokat? 

Az is fontos lehet, hogy mióta és miért nincs párkapcsolata, és hogy ennek mi az oka?

Érdemes elkezdeni naplót vezetni erről vagy szakemberrel beszélgetni.

Üdvözlettel:

E. Tóbiás Sára