Kedves Fruzsina!

Először is hadd fejezzem ki elismerésem: nagyon vagány dolog volt nyíltan beszélni a szüleiddel, és bár nem lehetett könnyű, általában nagy könnyebbség, hogy nem kell titkolózni és fedett életet élni. Sokszor azonban a szülőknek idő kell, hogy az új infóhoz alkalmazkodjanak – akár azért, mert előzetes előítéleteikkel kell megküzdjenek, akár csak azért, mert a fejükben levő alap-forgatókönyvet át kell írják.

Ennélfogva általában jól jár az a kamasz, akit a szülő ezzel a témával pszichológushoz visz, a pszichológus ugyanis nemcsak hogy nem fogja „kigyógyítani” (hiszen nem betegség) szexuális orientációjából, de ha már ott vannak az érintettek, segíthet a szülői elfogadás elmélyítésében, a szülő-gyerek viszony kisimításában.

Hazudnék ugyanakkor, ha eltagadnám, hogy a pszichológusok is sokfélék, és mivel a homoszexualitás témája meglehetősen érzékeny a világnézeti meggyőződésre, előfordulhat, hogy olyan szakemberhez kerülsz, aki a legnagyobb jóindulattal fogalmaz meg számodra nehezen elfogadható véleményt a témában.

Szerencsére nem egy koffer vagy, akit odavisznek és csak úgy letesznek – azt javaslom, menj el egy első beszélgetésre, és ha a pszichológust hitelesnek, odafigyelőnek, empatikusnak éled meg, akkor használjátok ki a lehetőséget, ha pedig nem jön be a pszichológus személye, akkor kérd meg édesanyádat, hogy keressetek mást!

Szurkolok neked!

Üdvözlettel – Kiss Kinga