Szeretném eldönteni, hogy milyen a szexuális orientációm, de sajnos teljesen összezavarodtam ezzel kapcsolatban. 21 éves vagyok, és eddig csak férfiakkal kerültem intim kapcsolatba, de már egészen kicsi korom óta érzek vonzódást a nők felé. Mikor óvodás voltam, kisiskolás, akkor is nőkről ábrándoztam, és mikor először kerestem rá az interneten erotikus tartalomra, akkor is nők képeit nézegettem. Eddig volt már több szexpartnerem is, illetve egy 1,5 éves kapcsolatom. Nőknél sosem kezdeményeztem és nem is flörtöltem, de úgy érzem, szexuálisan izgatnak. Az a problémám, hogy mindig csak nőkről fantáziálok, elélvezni pedig sosem a partneremtől élveztem el. Most találkoztam egy lánnyal, akiről rögtön tudtam, hogy leszbikus, de később ezt be is vallotta. Látom, hogy tetszem neki, és ő is tetszik nekem, bár nagyon fiús. A nőies, husisabb lányok izgattak fel eddig - gondolati szinten -, de ő most élőben teljesen vonz, ami nagyon megijeszt.

Az a problémám, hogy nem tudok elképzelni egy kapcsolatot nővel. Anyukám leszbikus, és ilyen kapcsolatban is él, de én úgy érzem, nekem nem menne. Nem akarom, hogy egy nő akarjon mellettem férfit játszani, vagy irányítani engem. Férfiakkal viszont nem akarok kapcsolatot, mert nem igazán izgatnak testileg, és mert nem érzem, hogy megbecsülnének, és egyenlő félként  tekintenének rám. Ahhoz, hogy tetsszen nekem esetleg egy férfi, nagyon sok minden kell. Akiben már egy pici jelét látom a nőiességnek, annak valamiért esélye sincs, és ez nagyon zavar. Nyilván könnyen találhatnék rendesebb  fiút, ha nem ez  lenne az  'ideálom', de ha egy férfi nem elég férfias, teljesen hidegen hagy. A férfiak teste sosem izgatott gondolatban, sosem érdekeltek ilyen értelemben, inkább barátként voltak nekem fontosak. Most döbbentem rá ezekre az érzésekre, és nagyon rosszul érzem magam. Nem tudom, hogy akkor most én mi vagyok, de igazság szerint nem akarok leszbikus vagy biszexuális lenni, mert az nem férne össze a morális normáimmal és a magammal szemben támasztott elvárásaimmal. Ön szerint milyen a szexuális orientációm?

Kedves Linda!

Levelében nagyon összetett kérdéseket boncolgat, mégis egyetlen szűk területre vár választ - érthető az emiatt támadt szorongása, hatalmas belső feszültséget okozhat ez a kavarodás, ez a bizonytalanság... de céltalan és felelőtlen volna kívülről bármilyen választ adni. Annyit tisztázzunk, hogy a szexuális orientáció alatt érzések-vágyak (fantáziák), illetve viselkedés kettősségét értjük - e kettő nem feltétlenül irányul ugyanarra a nemre, tárgyra! Az Ön kérdése ráadásul szerintem inkább a szexuális identitásáról, tehát önmagáról alkotott képéről szól.

A saját válaszok megtalálásához segítséget kérnie tehát sokkal jobb ötlet! Akár egyéni (pszichoterápiás), akár csoportos önismereti munka mindenképpen megkönnyíti majd a továbblépést. Hiszen itt emberi viszonyokról van szó: hogyan látja önmagát és másokat, mit vár tőlük, mit és hogyan tud elfogadni, hogyan tud/hogyan szeretne kapcsolódni... mit jelent Önnek a férfiasság/nőiesség, mitől érez egyenrangúnak egy kapcsolatot - mindez feltétlenül a partner nemével van-e összefüggésben...? Amit meg szerintem először fontosabb lenne tisztáznia önmagával, azok a "morális normái és a magával szemben támasztott elvárásai", nem pusztán a szexuális orientációja. Honnan jönnek ezek a normák, elvárások? Mennyire érzi őket valóban sajátjának? Mi köze a szexuális orientációnak a morális normákhoz?... (Aki leszbi/biszex, az nem normális, például?)

Ehhez az egész vállalkozáshoz első lépésben érdemes lenne megbarátkoznia saját magával, tudja, a barátságnak abban a "jóbanrosszban" értelmében. Egy igazi barát ott van mellettünk, amikor csetlünk-botlunk, megoldani nem tudja helyettünk a problémáinkat, nem ítélkezik, csak figyel és kommentál. Így lehetőséhet ad önmagunk megfigyelésére, és valódi döntések, választások meghozatalára (meg tán segít elfogadni magunkban azt, amin nem tudunk változtatni). Ezt jó lenne, ha meg tudná tenni saját magáért.

Üdvözlettel

Benczné Simon Sarolta