Adott egy 1 éves 2 hónapos ikerpár, (fiú, lány). Kb. egy hónapja a fiú viselkedése nagyon megváltozott. Földhöz verte magát, dührohamai voltak, falba verte a fejét stb, stb. A kislány mindig ölben akar lenni, bújik, míg a fiú inkább a távolból csak csúnyán néz... Ha hozzábújok, ellök, ütöget, harap, csíp és karmol. Lehetetlen szeretgetni, pedig nagyon vágyik rá, ez látszik rajta! Az alvásuk sosem volt békés, nyugodt, de most még rosszabb. Nagyjából 4-5 órát alszanak este (10-től 2-3-ig). Napközben maximum 1 órát alszanak, teljesen ki vannak merülve, de egészen addig, amíg nem veszem magam mellé őket, csak üvöltenek, vigasztalhatatlanul... A védőnő szeparációs szorongásra gyanakszik, és én is... amióta többet foglalkozunk vele, javult a helyzet (már nem ordít egész nap a semmiért, csak ha
tényleg baja van), de az esti alvás még mindig nem megy. Nehezen alszik el, ordítva/sírva ébred. Alapból egy nagyon aranyos, szerintem “hiperaktív” gyerekről van szó, ha nincs baj, mindig nevet, boldog. Ha külön vannak, akkor semmi probléma nincs napközben, de az alvás mindenhol katasztrófa! Tényleg szeparációs szorongás állhat a háttérben? Létezik erre valami praktika, gyógymód az idő múlásán kívül? Az orvos gyógyszert nem szeret felírni, én sem szívesen adnék, ha nem muszáj .

Kedves Édesanya!

Mindkét gyermeke ugyanarra vágyik, a kizárólagos, személyes szeretetre. Már a pocakban megindul a versengés az ikrek között, melynek célja az életben maradás. Az ikerterhességek száma jóval nagyobb, mint korábban gondolták, de ebben az „intrauterin” – méhen belüli versenyben sok magzat elpusztul. A születés után folytatódik a verseny a megszerezhető javakért, a figyelemért, szeretetért. Az egypetéjű ikreknél kisebb a versengés, de ennek sajátos okai vannak. Gyermekei különböző eszköztárral rendelkeznek, kislánya simulékonysága jóval eredményesebb, mint kisfia dühe, erőszakossága. Kisfia tapasztalja, hogy nem tud olyan lenni, mint a testvére, és viselkedésével tovább rontja a helyzetét.

Talán segíthet a „minőségi idő” biztosítása mindkét gyereknek. Olyan helyzeteket kell létrehozni, amikor a gyerek kettesben lehet a szülővel, és a helyzet csak róla szól. Olyan, mintha hetente 3-4-szer 1-1- órára kimenőt kapna az ikerségből. Lehet ezt az időt felváltva is biztosítani, apával és anyával, de fontos, hogy minél több ilyen legyen, és mindkét gyereknek jusson. Kézenfekvő lehet, hogy pl. külön-külön fürdetik a gyerekeket, és amelyik szülő fürdette, az öltöztesse, babusgassa, másnap cseréljenek. Lehetnek ezek a minőségi idők speciálisak, pl. a kisfiúnak apával valami férfias program (foci, szerelés), anyával kézműveskedés, főzés. Ha nem válik be, akkor még a videotréning módszerét is lehetne alkalmazni. Megkereshetnek gyermekpszichológust, aki tanácsot ad. Szakembert a MIPSZI oldalain is találhat.

üdvözlettel

bárdos kata