Igazából nagyon sokat gondolkodtam, hogy írjak-e vagy ne, de már nagyon nehezen bírom ezt a helyzetet, és meg szeretnék egy kicsit nyugodni(?). Szóval az a helyzet, hogy a párom már kb. 1 éve eléggé elhanyagol, jó, az elején még egy ideig tűrhető volt. Volt, hogy rávette magát a dolgokra, még akkor nem is vettem észre, hogy lenne valami baj, de aztán egyre ritkábban. Csókolózni eddig nagyon sokat csókolóztunk, de valamiért ezt sem akarja. Én még mindig ugyanúgy érzek, mint régen, bármeddig csókolnám - ha
kezdeményezem a csókot, gyorsan szájrapuszil és nem tudom vele folytatni, ez egy nagyon rossz érzés számomra, mert ő nem volt ilyen, mindig szenvedélyesen csókolt. Már nem érzem, hogy szeret, hiába mondja, meg itt-ott megdicsér... Este, ha lefekszünk, inkább filmezik egész éjszaka, de ha én szeretnék közeledni, már fáradt: majd holnap, ígérem (nem következik be)... sokszor van, hogy szexi fehérneműben fekszem mellé, de hidegen hagyja, kerüli még azt is, hogy valahogy tudjak kezdeményezni, egyszerűen mintha már számítana rá, hogy csak ne kelljen velem valamilyen kapcsolatot létesíteni. Egyszer rákérdeztem, hogy nem kívánsz? Nem tekintesz rám nőként? Azt válaszolta, hogy nagyon szeret, arra ne gondoljak, hogy megcsalt, ez kizárt, és hogy nem tudja ő sem, hogy mi a baja, kíván engem, de nem jó neki a szex velem... Ezt hogy értsem?? A legtöbb éjszakán sírva alszom el és ő ezt hallja is, de csak veszekedik, hogy fejezzem már be, mindig ez a bajom, hogy ő nem fekszik le velem... Nekem ez nem csupán lefekvés, nem az hiányzik - hiányzik, hogy érezzem, hogy szeret, hogy jól érezzük magunkat, hiányzik a szenvedély, a tűz, ami régen volt. Már most sehogy sem érezteti magától, sosem jutna eszébe, hogy hozzám érjen vagy bármi - és már nem bírom, nem tudom, mit higgyek. Azt mondta, megpróbálja helyrehozni, mert szeret és kellek neki, de ezt már jó pár hónapja mondta, azóta sem sikerült semmi. Nem bírom már. Bármit megteszek, sosem vesz észre, nem izgatom fel őt. Nem akarom elhagyni, ahhoz túlságosan szeretem, de könyörgöm, nem szeretnék már többet sírni. Nincs egy nyugodt éjszakám, szörnyen hiányzik, vagyis inkább hianyzunk nekem. A legrosszabb pedig az, hogy tudom, ő így is nyugodtan megvan, őt ez nem bántja. Kérem, nyugtasson meg, mert már megőrülök, vagy esetleg valami tanácsot ha kérhetnék, hogyan éljem ezt túl, mert már mindent megpróbáltam...

Kedves Anonymous 1111!

Kétségbeejtő a helyzete, nem csoda, ha éjszakánként sírdogál. Megalázott, hogy mindig kérnie kell, és hiába kezdeményez, nem tudja elcsábítani a párját. Párja közömbössége mögött nagyon sok dolog lehet. Rejtőzködhet például valamilyen fizikai betegség (pl. keringési zavarok, elhízás, alkoholizmus), sok stressz, ami leköti az energiáit, és lehet valami olyan is, ami a kapcsolatukból származik, de eddig még nem lehetett megfogalmazni. A csókolózástól általában elriasztja a párunkat az ápolatlan száj szaga (Ilyen eseten segíthet a rendszeres, alapos szájápolás és a fogorvos). A sírás, hisztizés, szemrehányás eddig sem vitte előre az ügyet. Beszélniük kellene a problémáikról - nem az ágyban, elutasítás után, hanem egy nyugodt pillanatban. Fontos lenne, hogy ne tegyen szemrehányást, hanem nevezze meg a problémát, és mondja el saját érzéseit. Valószínűleg párját is bántja a helyzet, de nem tud, nem akar beszélni róla.

Lehet, hogy a bajok felismeréséhez külső segítség kell. Nemcsak párterápiára gondolok, bár az segíthet rendet tenni az érzelmek zűrzavarában, és pontosabban megfogalmazni, ki hol tart. Lehet, hogy szükség lenne pl. a háziorvos vizsgálatára, laborra stb. Fontos, hogy megfogalmazzák, hogy valami baj van Önök között, és ne hibáztassák egymást. Együtt forduljanak segítségért, mert a gyógyuláshoz is ketten kellenek.

üdvözlettel

bárdos kata