Párommal több mint 2 éve vagyunk együtt, jelenleg 8. hónapos kismama vagyok. Első baba lesz mindkettőnknek, tervezett baba. Párommal a kapcsolatunk mindenben tökéletes (volt eddig). Az utóbbi 1-2 hónapban a volt barátnőjével többször elmentek titokban, kettesben közös programozni, ami véletlenül szinte azonnal kiderült, s igen nagy feszültséget szított. Párom állítása szerint szexuális kapcsolat nincs köztük, de mivel én most nem tudok eljárni sportolni, napozni stb., ezért megy az exével... Továbbá, ők csak barátok és én ne akarjam őt bezárni, mellesleg betegesen féltékeny vagyok szerinte. Próbáltam ezt elfogadni, de most egy újabb, számomra teljesen elfogadhatatlan ötlettel állt elő: egyik hölgyismerősével, aki független, elutaznak kettesben egy vidéki városba színházba, és az éjszakát is ott töltik...!!! Természetesen "csak barátok"....!!?? Számomra teljesen elfogadhatatlan, hogy azért, mert én kevésbé vagyok mobilis jelenleg, ő más nőkkel járjon el kikapcsolódni! Szerinte én vagyok a beteg és nekem van szükségem kezelésre, mert amit tesz, az normális ... Miért teszi ezt velem, velünk? Nekem mindennél fontosabb ez a baba, s nem tudom, hogy az ő épsége és fejlődése szempontjából mi lenne részemről a helyes döntés, ha a párommal maradok és behunyom a szemem, vagy ha elhagyom, és stresszmentesen nevelhetem a picit!!?? Kérem adjon választ, miért teszi ezt a párom?, várhatok e pozitiv változást? a gyermek fejlődése szempontjából mi lenne a helyes lépés részemről?? Köszönettel: Zs.

Kedves Zsóka!

Kérem, engedje meg, hogy először a levele záró soraiban feltett kérdésére válaszoljak! Ön két opciót említ: 1) nem látni, nem hallani, nem szólni; 2) egyedül maradni és felnevelni a gyermekét. Talán meglepi a válaszom, de azt mondom, egyik sem helyes megoldás – önmagában semmiképp.

Véleményem szerint ebben a helyzetben egyetlen járható út akad: a közös megoldás, ami közel sem egyenlő az "okos enged, szamár szenved" megoldással. Ahhoz, hogy a párkapcsolatuk harmonikus és kiegyensúlyozott legyen, közös nevezőre kell jutniuk, ami kizárólag a kompromisszumok konzekvens megkötése és betartása révén érhető el.

Azt tanácsolom, üljenek le a párjával, és rendkívül higgadtan, szubjektíven elemezzék a helyzetet. Legyenek tárgyszerűek, ne hagyják, hogy az egyéni érzések, mint például a harag, a vádaskodás, a zsarolás előtérbe kerüljenek. Mondja el, Ön miként látja magát ebben a kapcsolatban, mi az, ami aggasztja. Azt is mondja el, hogy az Ön véleménye szerint milyen változásokra van szükség ahhoz, hogy a párkapcsolatuk továbbra is élhető legyen.

Mindezt engedje meg a párjának is. Fontos, hogy ő is elmondhassa, miként látja mindezt, és ő milyen változtatásokat javasol. Ha úgy tetszik, fektessék le a kapcsolatuk „adás-vételi szerződését”. Ehhez elengedhetetlen, hogy amennyiben Ön kér valamit, azért cserébe adjon valami mást. Ez persze nem lehet olyan evidens dolog, mint „Ha nem jársz el más nőkkel szórakozni, nem fogok veled veszekedni” - ez ugyanis még mindig egyirányú kérés. Amennyiben ez segít, valóban írják le a közös megállapodást.

Törekedjenek arra, hogy fair játékszabályokat alkossanak.

Ha a kapcsolatuk ezután sem a jó mederben folyik tovább, beszéljék meg, mennyire fontos az Önök számára ez a párkapcsolat, és valóban mindketten szeretnének-e tiszta vizet önteni a pohárba. Amennyiben igen, érdemes felkeresni egy párterapeutát.

Üdvözlettel:

Herceg Attila drs.