Elnézést, hogy levelemmel zavarom, de már nagyon kétségbe vagyok esve. Lassan 3
hónapja folyik ez az egész.
27 éves vagyok, 10 évig együtt voltam egy fiúval, aki soha nem volt az a hűséges típus, de amikor lebukott, mindig szétváltunk egy rövidebb időre, majd újra visszasírta magát. Az elmúlt 4-5 évben semmi ilyesmi nem történt. Időközben kiköltöztünk külföldre, a mínuszból szép kis vállalkozást hozott létre, amiért nagyon büszke vagyok rá. Tavaly viszont jött egy "új" lány. Éreztem, hogy a barátom beleszeretett, nem csak egy a többi közül. Sokat sirtam, ő el akart költözni, de végül nem ment el. Időközben én viszont lassan beleszerettem a munkatársamba. Minden szabadidőnket együtt töltöttük, minden tökéletes köztünk. Majd pár hónap után a barátom lezárta a dolgot a lánnyal, elvileg nem is feküdtek le, mert "most az egyszer okos akart lenni". 

Én viszont ahelyett, hogy a kapcsolat helyrehozására koncentráltam volna, csakis az újjal töltöttem minden időmet. Idén nyáron el is mentünk titokban nyaralni, ott történt meg elsőnek minden. Utána hotelszobákba járkáltunk, de én voltam annyira gerinctelen, hogy még mindig az ex-szel laktam. Féltve a kis komfortzónámat. Majd lebuktunk. Rá pár napra el is költöztem... Azóta ez alatt a 3 hónap alatt a volt barátom mindent megtett azért, hogy visszaszerezzen, soha nem láttam ennyire a padlón és ennyire elszántnak. Még a kezemet is megkérte, rá 2 órára visszaadtam, hogy én nem tudom ezt lezárni az újjal. Tiszta szégyen, amiket művelek. Azóta mar kétszer megkérdezte, hogy hozzámegyek-e? Belátta, hogy  sosem becsült meg, mert nem gondolta, hogy valaha is elveszíthet.

Az új fiúval minden nagyon tökéletes, a szextől kezdve, minden. Viszont csak velem van a baj. Mindig is erre az új fiúra vágytam, de most mégsem tudom, hogy feladjak-e egy 10 éves kapcsolatot, ami a biztonságomat nyújtja (testileg már egyáltalán nem kívánom őt), vagy vágjak bele az újba (több, mint egy éve tart), aki szintén velem hosszú távra tervez. Ha viszont egyedül vagyok otthon, sokszor jön az a fájó érzés, hogy ÚrIsten, nekem már nincs a "régi" barátom és olyankor nagyon szenvedek.
Kérem, segítsen nekem, mert tudom, hogy jelenleg mindkettőjüket bántom és legfőképpen magamat!

Válaszát előre is köszönöm!

Kedves Éva!

A szenvedés, amit érez, a függőségből ered. Az elvonási tünetek rendszerint szenvedést okoznak. Függőségünk tárgya pedig bármi lehet, akár a másik ember is.

Csodálkozni kell ezen? Nem hiszem.
Nézzük, mi történt eddig. Lehúzott egy évtizedet egy olyan férfival, aki rendszerint megcsalta Önt. Begyakoroltak egy működőképesnek látszó forgatókönyvet: megcsalás, elválás, újra vissza. Ön megszokta, hogy a barátja „visszasírja” magát, ő pedig megszokta, hogy újra és újra visszatér hozzá – ezzel pedig kialakult a hamis biztonságérzet.

Persze időközben Ön is rájött arra, hogy ez a „játék” értelmetlen, és nem a barátja az egyetlen férfi a világon. Talán azt gondolta, ez így fair, elvégre kölcsön kenyér visszajár. Ezzel azonban csak még mélyebbre ásták a gödröt maguk alatt – ami éppen teljesen beszakadni készül.

A döntés kizárólag az Öné.

Elfogadhatja a lánykérést, de ne számítson sok jóra a jövőben. Megpecsételődik a szövetség két, egymástól kölcsönösen függő ember között, valódi szerelem, vonzalom és tisztelet hiányában. Ha erre vágyik, szíve joga így dönteni.

Üdvözlettel:
Herceg Attila