Múlt évben költöztem fel Budapestre a párommal. 2 éve élünk együtt. Ugyanis pár hét randevú után szinte egyből hozzá költöztem, mivel menekültem otthonról! Apum nem beszélt velem majdnem egy évig, mert el mertem költözni és otthagyni őt! Ekkor ajánlotta fel az akkor még csak ismerősöm, hogy nála lakhatok. Be kell lássam, nem szerelemből költöztem hozzá. Féltem egyedül lenni! Szinte már odáig jutottam, hogy nem voltam meg egyedül a lakásban. Aztán teltek a hónapok és én egyre
jobban lettem mellette. Sajnos a mai napig nem szeretem szerelemből, és nem is vonzódom hozzá. Viszont a lelki társam lett! Múlt nyáron viszont megismertem az egyik munkatársát, aki nagyon közvetlen volt, mikor megismerkedtünk. Aztán rá egy hétre találkoztunk és került engem. Akkor már bejelöltem az egyik közösségi oldalon. Aztán két hónap után nem bírtam tovább és írtam neki, hogy találkozzunk. Találkoztunk és mikor nem tudtam határozott választ adni arra, hogy miért is akartam a találkozót,
rideggé vált. Majd közölte, hogy ezt beszéljem meg a barátommal. Kértem, hogy ne mondja el a páromnak, hogy találkoztunk, erre azt mondta, nem fogja, ha nem írok neki többet! Persze pár napra rá elmondta a barátomnak.
Azóta csak rajta jár az eszem! Szeretném elhagyni a párom, de egyszerűen nem tudom magam ravenni! Nemcsak emiatt a férfi miatt, hanem mert nincs meg a szenvedély a részemről! Hol úgy érzem, családot szeretnék vele, mert ő egy csodálatos ember. Hol pedig szabad akarok lenni! Vágyom más férfiakra! Őt viszont nem szeretném megbántani és elvesziteni! De mégis sóvárgok a másik férfi iránt, amióta visszautasított! Mit tegyek? Nem bírok nem rá gondolni! Csak a párom miatt került vagy
nincs nála egyáltalán esélyem?

Kedves Kérdező!

Párja munkatársa lojális (hűséges) volt a munkatársához, vagyis az Ön párjához, nem akart a háta mögött semmit tenni. Nem tudhatjuk, hogy azért, mert nem tartotta volna becsületes dolognak, vagy mert nem akart Önnel semmilyen kapcsolatot. Párja nagyon szeretheti Önt, hogy nem tett szemrehányást azért, hogy találkozott a kollégájával a háta mögött. Kitartó, annak ellenére, hogy biztosan érzi, hogy Ön nem szereti őt. Eddigi életében egyik férfitól (apja) a másikhoz költözött (párja) anélkül, hogy bármilyen érzelmi oka lett volna erre. Most sem azért él a párjával, mert ez jó, hanem mert itt jó dolga van, szeretik, elfogadják. Valószínűleg akkor tudná elhagyni a párját, ha egy másik férfihoz költözne.

Ön egy önálló, felnőtt nő. Ha nem akar a jelenlegi párjával élni, akkor érdemes lenne kipróbálni egy kis ideig egyedül, hogy jobban megismerje saját magát. Így megtudhatná, mire képes egyedül, jobban megérthetné, miért is van szüksége egy másik férfira. Érdemes lenne olyan kapcsolatot is kipróbálni, amiben nem az összeköltözés az első lépés, hanem egymás megismerése, közös érzelmek kialakulása után hozná meg ezt a döntést. Ha egy meglévő kapcsolatból ugrunk bele a következőbe, akkor nagy esélyünk van arra, hogy ugyanazokat a hibákat kövessük el újra meg újra. Ha nem zártuk le az előző kapcsolatunkat, akkor ez állandóan bezavar majd az újba.

Fontos lehet az is, hogy egy olyan férfi után sóvárog, aki visszautasította, míg érzelmileg elutasítja azt, aki szereti és elfogadja. Leveléből úgy érzem, hogy még nagyon fiatal, nem sürgős megtalálni a nagy Őt. Érdemes több emberrel megismerkedni, megismerni a saját igényeit, megtanulni, hogy hozhatunk létre egy működő párkapcsolatot.

üdvözlettel

bárdos kata