Van egy óvodás kislány, aki hatodik életévét tölti majd májusban. Visszamarad az oviiban, mert még játékos. Napi szinten találkozom vele, mivel a családban van. Aranyos, szeretetéhes kislány. Apuka-anyuka külön élnek. Van még egy 9 éves fiú. Ő az apukával él. A kislány még kb. 9-10 hónaposan került külön az apukától és tesótól.
Elég fura viselkedései vannak. Van olyan is, amire azt mondanám, hogy természetes, mert a gyerekeknek hatalmas képzelőereje van. Szereti a meséket és olykor beleképzeli magát. Énekel vagy ugyanazokat csinálja, amit a szereplők. Csak néha kikapcsol és semmi reakciója a külvilág felé. Ez nem egy-két alkalom, hanem elég gyakran fordul elő. Ha kérdezek valamit töle, nem a kérdésre válaszol, hanem pl. énekel egy sort a Jégvarázsból... Vagy a másik, ha kérdezek, másról beszél: pl. mit ettél az oviban? Válasz: virág vagyok. Ha olyat csinál, ami nálunk nem megengedett és ezt jelzem felé meg sem hallja, vagy beszalad a szobába. Elég sokszor előfordul, hogy  ha rászólok, vigyorog bambán rám, mintha nem is neki beszélnénk, vagy sír. Hívja az anyját a képzeletbeli telefonján. Kérdezés nélkül elvesz bármit. Volt, hogy úgy ment haza, játékot rakott a zsebébe. Erre a párom lett figyelmes. Ha eljönnek, mindent megnéz, nincs e maradék keksz vagy akár csoki a szobákban vagy a konyhában hagyva. Ha igen, addig ingázik ide-oda a helyiségek között néha észrevétlenül, míg meg nem eszi az összeset.

Elég anyás a kislány. Néha, ha vigyázni kell rá, nem szívesen marad. 15-20 perc sirás, hikkegés... utána jó minden. Nagyon idegesítő a viselkedése. A kisebbik fiam még most lesz 3 éves.
Folyamatosan utánozza. Mai eset. Kint játszanak a kertben. A párom szól, hogy jöjjenek fel az udvarra játszani. A kicsi fiam ért a szóból. A kislány megindul szaladvást le a kert közepéig. Többször utánaszólunk, hogy állj meg. A kert közepén csak néz magánkívül, meg se moccan. Le kellett menni érte. Utána behivja öket az előtérbe inni. Ő elkezd sirni. (Miért??? Nem
értjük) Az előtérből nyilik nekünk egy folyósó. Már szólt előre a párom, hogy oda ne menjetek be. Erre ő a rollos ajtót kívágva berohan a folyósó közepére és sír. Mióta itthon laknak, mondhatnám, 365 napból 360 napot nálunk vannak. Ovi után és hétvégén. Szeretjük a kislányt. De amit az én gyerekemnek nem lehet csinálni, azt neki sem. Ezt nehezen érti meg. Kiröhög. Tudom, nem kap meg minden olyan játékot, amit szeretne. Nem jut rá. De karácsonykor vagy szülinapkor próbálunk a kedvében járni.

Próbáltam úgy leirni, ahogy látjuk a gyermeket. Tanácsot szeretnék kérni, kell a szakember bevonását kérni? Vagy ez idővel megoldódik?
Nem lesznek-e jövőre tanulási nehézségei?

Kedves Timi!

A végén kezdem: a tanulási zavar megállapításához nincs elég információ a kislányról, így erre nem tudok válaszolni. Amiket említett, azok a viselkedésében megjelenő furcsaságok, míg a tanulási zavar mögött idegrendszeri éretlenség, organikus problémák vannak. Pusztán amiatt, hogy idén az volt a javaslat, hogy maradjon egy évet pluszban az óvodában, egyáltalán nem jelenti azt, hogy a későbbiekben probléma lenne, sőt, nagyobb az esély, hogy a kislány “beérik”, és iskolaéretten kezdi az iskolát.

A viselkedési nehézségek miatt viszont elképzelhető, hogy nagyobb körben, az iskolában is lesz nehézsége, bár nem derült ki, hogy az óvodában van-e panasz az együttműködésére, szófogadására. A leírtakból az se derült ki számomra, hogy milyen kapcsolatban vannak, mennyire rendezett a kislány családi állapota az édesanyjával. Kuszának tűnik az egész, ami így bőven adna indokot a kislánynak, hogy ‘furcsa” legyen. Az álomvilágában, a képzeletbeli telefonnal, stb. a vágyait tudja megélni. Ezt minden gyerek csinálja, akár egy adott mesén keresztül, akár a saját fantáziájára hagyatkozva. Viszont ha sok területen él meg a valóságban konfliktust, feszültséget, magára hagyatottságot, akkor hajlamos lehet oda menekülni. Az ellenállása is szólhat erről, hogy “minek fogadjon szót a felnőtteknek, ha őt úgyis semmibe veszik, nem elég fontos, stb.” Én azt gondolom, hogy sérelmei mélyek lehetnek, és érdemes lehet szakembert bevonni, aki specifikusabban segít abban is, hogy milyen viselkedés segíti őt, hogy jól érezze magát, hogy szeretve érezze magát. De ebben az édesanya, vagy a hivatalos gondviselő tud csak lépni. Nagyon fontos lehet, hogy ez a téma hogy merül fel, mert a szülő érezheti ezt kritikának, vagy negatív visszajelzésnek, miközben valójában a kislányt segítené, hogy jobban érezze magát. Úgy gondolom, arra az élményre van szüksége, hogy szeretik, bátorítják, figyelnek rá. A szabályok, keretek nagyon is fontosak, de lehet többféleképpen kommunikálni, hogy ezt ő is értse, hogy neki jó. Érdemes jutalmazni kedves szavakkal, plusz figyelemmel, mikor valamit jól csinál, vagy játékot csinálni egy-egy kötelező feladatból, mert most egyelőre olyan, mintha kicsit direkt ellene menne a kéréseknek, ügyet se vetne rá, pedig valójában arra vágyhat, hogy észrevegyék, és ne csináljanak úgy a felnőttek, mintha ő ott se lenne.

Üdvözlettel

Standovár Sára