Párkapcsolati problémám röviden: 6,5 éve élek együtt 54 éves párommal. Fő gondom az, hogy a szexuális kapcsolatunk a nullával egyenlő.

Én igényelném a rendszeres együttlétet, de ő egyáltalán nem. Soha nem közeledett felém egész kapcsolatunk alatt, mindig én kezdeményeztem. Az elején még úgy ahogy belement a szexbe, de már egy ideje szinte lekiabál, ha bármit is szeretnék. Nem érzem magamat nőnek mellette, csak mintha valamiféle lakótársa vagy közeli rokona lennék.

Ledorgál, egyenesen csúnyán beszél velem, ha próbálom egy kis szexuális játékra invitálni. Nemrég ki akartam adni az útját, de könyörgött, hogy ne hagyjam el, így még egy esélyt kapott. Megígérte, hogy változni fognak a dolgok, de nem történt semmi. 2 napja kezdeményezésemre belement, de ekkor nem sikerült, mert nem volt erekciója (nem impotensségről van szó, mert máskor... a ritka alkalmakkor nem volt ezzel gond).

2 felesége volt eddig, elméletileg mind a kettő a szexuális viszonyuk miatt hagyta el őt. Nagyon rendes ember, mindent megad nekem, de egyszerűen stresszesek a mindennapjaim és nem bírom elviselni, hogy nem tekint nőnek. A kérdésem az lenne, hogy Ön szerint mi lehet a párom baja, illetve hogy hogyan lehetne ezen segíteni, mert már nem vagyok többre képes.

Válaszát várom!

Kedves Andrea!

Érzem a leveléből, hogy nagyon frusztrált a helyzet miatt. Mint írja, a férje a megismerkedésükkor sem volt egy duhaj típus, mindig szüksége volt a szexhez a maga kezdeményezésére. Ez egy fontos momentum, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni, amikor a saját nőiségét az ő energiaszintjétől teszi függővé. Valamiért az a fantáziám, hogy mintha a korkülönbségük miatt is maga jobban vágyna a szexre.

Nem vagyok a téma szakértője, de azt gondolom, hogy 54 éves korban már akár fizikai oka is lehet annak, ha egy férfi kevésbé aktív az ágyban. Egyre gyakrabban fordulhat elő merevedési probléma is, ami szintén nem a maga nőiességének függvénye.

A neten utánaolvashat, hogy létezik a férfiaknál is klimax, ami ugyan nem olyan lefolyású, mint a nőknél, hanem sokkal fokozatosabb, de az 50-es éveikben járó férfiaknál egyre inkább észlelhetőek azok a tünetek, amiket a fokozatosan csökkenő tesztoszteron-szint okoz.

Lehet, hogy alkatilag ő egyébként is alacsonyabb tesztoszteron-szinttel élt. A nők számára soha nem elsősorban a lepedő ördöge volt, hanem a biztonságot adó férfi. Erre következtetek abból, hogy azt írja: „Nagyon rendes ember, mindent megad nekem,…”

Az alkati dolgokon túl persze lehetnek lelki okai is annak, ha probléma van egy férfi szexuális vágy szintjével.

A legegyszerűbb ok az lehet, ha a hétköznapi stressz olyan szintű, ami túlzott lelki leterheltséget, feszültséget okoz, és nem képes kilépni ebből az állapotból. Nagyon gyakran azonban egy korábbi kudarcból, megszégyenülésből fakadó rossz érzés eredményez elkerülő magatartást. Ha ilyen állapotban egy férfi állandóan szembesül az elégtelenségével, akkor kialakul egy ördögi kör, ami tovább növeli a szorongásait és az elégedetlenség-érzést saját maga felé, ugyanakkor a teljesítménykényszer blokkolja az örömre való késztetést.

A férfiak általában nehezen beszélnek lelki problémákról, hát még ha ez a szexualitáshoz kapcsolódik. Okozhat zavart a szexualitásban valamilyen gyermekkorban átélt élmény: túl korán látott szexuális jelenet, a szülők szexuális szokásainak szabadossága, vagy a túlzott prűdsége, rosszabb esetben a gyermek ellen elkövetett abúzus. Ennek nem feltétlenül kell tudatosnak lennie egy felnőtt emberben ahhoz, hogy gondot okozzon. Pont az a nehéz a probléma megértésében, hogy a rossz emlékeket biztonságos mélységbe temetjük.

Kedves Andrea! Leírtam néhány megközelítést. Mivel én alapjában véve gyermekpszichológus vagyok, nem ez a szakterületem. Úgy érzem, hogy fontos magának a férje, ezért javaslom, hogy azt próbálja meg elérni nála, hogy menjenek el együtt szakemberhez: orvoshoz, szexuálpszichológushoz. Segítsen a férjének abban, hogy megtalálják a probléma gyökerét. Abban azonban biztos vagyok, egyelőre a kezdeményezései csak tovább növelik a szorongást benne és az elégtelenség érzését. Próbáljon meg kevesebb szemrehányást küldeni felé, és inkább a megoldás irányába terelni!

Üdvözlettel: Majoros Andrea