Nem tudom, mit tegyek, úgy érzem, hogy senkit se érdeklek, hogy az se számítana semmit a szüleimen kívül, hogy élnék vagy halnék-e. A barátommal megromlott a viszonyom a szülei és párkapcsolati gondjaink miatt. Nem érzem, hogy szeretne, próbáltam a barátaival beszélni, erre ő egy nap csönd után annyit válaszolt, hogy : "Ne zavard a Danit, ha nyilvánvalóan nem vagyok rád kíváncsi(...)", sokszor úgy érzem, hogy nem szeret. Visszagondolva sokszor olyan, mintha kihasznált volna, szinte semmit sem viszonoz irántam legalább fél éve. Nem tudom, mit tegyek, minden este sírógörcsöt kapok és úgy érzem, megőrülök, ezt a pár sort is sírva írom önnek. A depresszió tüneteit véltem felfedezni magamon, és próbáltam keresni pszichológust. Aki ismer, tudja, hogy egy nyílt, optimista ember voltam, de mostanra úgy érzem, nem fogom megérni a 20. életévemet, ha ennyi stressz fog a jövőben is érni. Ezek az utolsó segélykiáltásaim a világ felé, nem tudom, a környezetem miért nem veszi észre, hogy segítségre van szükségem? Ez az utolsó évem egy képzőművészeti középiskolában, és félek, hogy az érettségit se tudom kellőképpen az állapotom miatt letenni. Köszönöm a válaszát!

Kedves Lia!

Haladjunk visszafelé!
Azt írja, próbált már keresni pszichológust. Kérdezem, meddig jutott el ezzel a „próbálkozással”? Sikerült felvennie a kapcsolatot szakemberrel? Ha még nem, mindenképpen arra buzdítom, hogy újra fusson neki, és keressen olyan pszichológust, akivel őszintén és nyíltan tud beszélni az érzéseiről. A http://mipszi.hu/pszichologuskereso linkre kattintva is tájékozódhat, viszont annak is érdemes lenne utánajárnia, van-e iskolapszichológus abban az intézményben, ahol tanul.

Most pedig próbáljunk a probléma mögé nézni. Levelében kiemeli a barátjával kapcsolatos problémákat, de arról nem ír bővebben, mit ért a fiú és a szülei közötti gond alatt, pedig ez is lényeges eleme lehet annak, hogy segíteni tudjunk. Sorait olvasva az az érzésem támadt, hogy a barátjával kapcsolatos problémákat kiterjeszti másokra, így a szüleire is, és úgy érzi, nem csak a fiú, hanem mindenki elfordul Öntől.

Próbált a szüleivel beszélni a gondjairól, érzéseiről? Bár nem tudom, milyen a kapcsolat Önök között, de bízom abban, hogy bennük megértő fülekre találna, akik nemcsak meghallgatják Önt, hanem tanácsot is adnak, bátorítják.

Mindenképp arra biztatom, hogy első körben próbáljon meg beszélni a szüleivel, hogy ők is megérthessék Önt, és segítséget nyújthassanak. Ha ez valami miatt mégsem válna be, valóban érdemes keresni egy szakembert.

Üdvözlettel:
Herceg Attila