A segítségét szeretném kérni anyukámmal való problémák miatt. A legnagyobb probléma, hogy mindenből akkora ügyet csinál, amekkorát nem kéne. Mindenen agyal és aggódik. Közben velem veszekszik mindenen. Minden probléma neki, bármi is legyen az. Akár egy kirándulás is (miért most van stb.) Egyszerűen nem tudok mást mondani rá, mint hogy idegbeteg. Hiába mondtam neki, hogy ne vegye mindenkinek a gondját-baját magára, és próbálja türtőztetni  magát, nem megy neki. Nem ítélem el, de mire nyugdíjas lesz, megbolondul és semmit nem fog élvezni azokból az évekből. Bármi tanácsot adok neki, az nem jó. Semmi nem jó. Inkább már kerülném, mert állandóan csak az ordibálás és a veszekedés van. Mit tud tanácsolni nekem, hogy segítsek neki?????

Kedves Segíteni Akaró!

Leveléről a híres elméletalkotó, Hellinger jut eszembe. Ő azt mondja családállítás modellje kapcsán, hogy a dolgok iránya előre képzelhető csak el. A nagyszüleim gondoskodtak a szüleimről, a szüleim rólam, és pedig továbbadhatom a tőlük kapottakat. Ha megfordítom a sort, tehát elkezdem nevelni a szülőmet, felborul a rend, aminek különböző következményei lehetnek. Az Ön és anyukája esetében véget nem érő konfliktus az eredmény.  Ön azt tanácsolja neki, hogy ne vegye mindenki baját magára. Pedig Ön is ezt teszi, édesanyja gondját-baját magára véve rágódik, ahelyett, hogy lányaként lenne vele. 

Mit tanácsolok? Ne adjon tanácsot. Ne nevelje, ne próbálja meggyőzni. Ha nagyon bosszantó az "agyalása, aggódása", maximum visszajeleznék, hogy ez most megterhelő az Ön számára. 

Záró gondolatként az Ön által megadott név is erre utal: segíteni akaró. Sokszor nehéz elfogadni, de néha akkor segítünk a legtöbbet, ha nem segítünk, ha nem próbálunk megváltoztatni valakit. Előfordul, hogy önmagában ettől javul is a helyzet.

Üdvözlettel,

Kovács Réka