Nem is tudom, hol kezdjem. Elsősorban ott, hogy 5 éve egy csodálatos kisfiú anyukája vagyok. DE! 1,5 éve külön élünk a férjemmel, azóta már próbálkoztam új kapcsolattal, voltam együtt férfiakkal, de most úgy érzem, hogy a saját nemem kezd el érdekelni. Lehetséges ez egyáltalán? Találkoztam hasonlóval, aki 2 gyermek után és 15 év házasság után váltott saját nemre, de vajon honnan tudom igazán? Miből érzem? Nem tudom eldönteni, hogy a szóban forgó nőhöz mi vonz, mi az, ami
miatt állandóan vele szeretnék lenni, vele szeretnék beszélni, fantáziálok róla... Ez valós, vagy csak valami kivetülés?

Kedves Hope!

Bár a pszichológia hajnalán a klasszikus elgondolás az volt, hogy a nemi orientáció (kihez vonzódunk) alakulása nagyjából gyermekkorban lezárul, és a serdülőkor végére stabilizálódik, ma erre a kérdésre sokkal komplexebb módon gondolunk. Az, hogy mi/ki tesz minket boldoggá, több mindentől függ. Az, hogy bizonyos életszakaszban mire vágyunk, szintén sok mindentől függ. Az, hogy egy válás és több csalódás után a férfiaktól elfordulva mitől reméli a boldogságot, szintén többtényezős.

Miközben biztos vagyok benne, hogy Önben is nagyon sok érzés kavarog, ennyi információ alapján nem lehet egyik lehetőség mellett sem letenni a voksot. Láttunk már olyat, aki sok évet leélt házasságban, miközben félve gondolt arra, hogy azonos nemű párral képzelné el az életét. De olyan is előfordul, hogy egy vagy több csalódás, akár a környezetben tapasztaltak felerősítik azokat a vágyakat, amik azonos nemű partner iránt vonzanak. Régóta tudjuk, hogy nem létezik teljesen homo- vagy heteroszexuális irányultság, hanem mindenki egy kontinuum mentén helyezkedik el, ki közelebb, ki távolabb a két szélsőségtől. Így előfordulhat, hogy bizonyos hatások egyik vagy másik irányba mozdítanak. Emellett azt is látnunk kell, nem mindegy, hogy szexuális örömökre vágyunk az adott személytől, vagy más szükségleteinket vágyjuk kielégíteni. Másról szól a szexuális vonzódás, és másról az, amit egy másik személy érzelmi közelsége ad. Itt akár gondolhatunk arra is, hogy a férfiakkal kapcsolatban megélt csalódások vonzóbbá tehetik a női nemet, akár azzal is, hogy a nőket klasszikusan finomabbnak, elfogadóbbnak, érzékenyebbnek gondoljuk, így számos igényt jobban ki tudnak elégíteni, mint a férfiak.

Az Ön által feltett kérdést pszichológus segíthet tisztázni, aki az élettörténetét, a csalódásait, az aktuális vágyakat segít más megvilágításba helyezni, így választ találhat a kérdésére. Ezzel együtt talán az egyik legfontosabb kérdés, hogy mitől reméli a boldogságot, és mit gondol, hogy ahhoz hogyan tud eljutni.

Üdvözlettel,

Kovács Réka