A következő problémában szeretnék tanácsot kérni: 3. osztályos gyermekem jó tanuló, szorgalmas gyermek. Azt tudni kell, hogy félig roma, félig magyar. Tegnap az iskolában történt egy olyan
dolog, hogy nem merte levenni a pulóverét focizás közben. Miután visszamentek a terembe, rosszul lett. Mert ő szégyellte, hogy barna szinű. Igazából csak a nap barnítja, alapból nem barna színű. Rosszul esik neki, ha valaki azt mondja, cigány vagy... mert ő akkor úgy érzi, rossz gyermek. Próbáltuk elmagyarázni, hogy ez csak egy nemzetiség, ez nem rossz dolog, ő egy magyar,
mindenki magyar, hisz ide születtünk stb... Hogyan tudnánk neki segiteni, hogy elfogadja magát?

Kedves Ildikó!

Kisfia joggal érzi azt, hogy ha egy közösségben cigánynak hívják, akkor az többet is jelenthet, mint nemzetiség. Érdemes beszélgetni arról, hogy milyen helyzetben mondták, vagy hogy gyakran előfordul-e. Ugyanis az emberek előítéletesek, és sokszor rosszindulatúak, ha különböző nemzetiségűekről van szó. Az is lehet, hogy éppen őt nem érték ilyen támadások, bántások, de önmagával szemben is előítéletes: a cigányok rossz tanulók, rosszul viselkednek, baj van a magatartásukkal, csúnyán beszélnek... bármi ilyesmi. Fontos vele megértetni, hogy a saját cselekedetei alapján figyelje meg magát: miért gondolja, hogy ő rossz gyerek lenne, milyen dolgokat szokott csinálni, ami miatt ő szorgalmas, szófogadó (bármilyen jó tulajdonság, ami rá jellemző). Emellett érdemes lehet foglalkozni a származásával is, hiszen az ő identitását, önmagáról szóló gondolatait ez is meghatározza. Félig roma. De ennek milyen jó oldala van? Mitől több, mint egy “sima magyar”? Ismerje meg a cigányság történetét, a családot, a cigány kultúrát, és keresse meg benne, hogy mi az, ami az övé, ami tetszik neki, és mi az, amiben nem akar ő is olyan lenni. Így kevésbé lesz bántó, ha ilyet mondanak neki az iskolában.

Üdvözlettel

S tandovár Sára