4 èves kisfiamról szeretnèk kèrdezni. Okos, èrtelmes gyerek, a koràhoz kèpest nagyon is. Nagyon mozgèkony, túlsàgosan is, az apukàja csak hètvègèn van itthon, külföldön dolgozik, ha hazajön, Zalàn nagyon túlpörög, nem fogad szót, nyafog, hisztizik, csak azt akarja, hogy rà figyeljünk. Próbàlunk, de mi is keveset tudunk így a pàrommal egymàsra figyelni.... Ha nagyobb testvère megèrkezik (aki egyèbkènt nem velünk èl, szintèn csak hètvègèn làtja) mèg rosszabb a helyzet.  Illetve ugyanez van, ha màsok jönnek hozzànk ès ha mi làtogatunk el màshova, a rosszalkodàssal vonja magàra a figyelmet, pedig legtöbbször mindenki rà figyel... próbàltuk motivàlni a jó viselkedèsre, büntettük, nem hasznàlt.... sok szeretetet kap tőlünk ès ő is sokat ad, mègis mit csinàljunk, hogy vàltozzunk?

Kedves Gyöngyi!

Kisfia viselkedésváltozása - ha jól értettem -, édesapja, testvére, vagy más érdekes és fontos személyek jelenlétében a legszembetűnőbb. Ilyenkor olyan személyekkel találkozik, akiket ritkán lát, hiányoztak neki. Valószínűleg sok érzés kavaroghat benne: öröm és izgatottság az újra találkozás miatt, düh a távolság miatt, vagy hogy nem tudja teljesen kisajátítani apukáját, testvérét. Vagy akár más érzések is lehetnek, amiket nem tud kifejezni, csak a mozgásában, viselkedésében. Ez alapvetően a korosztályra is jellemző, de az eleve túlmozgásos, aktívabb gyerekeknél még jobban kijön ez a működés. Azzal tudják segíteni, ha találnak együtt egy utat, ami a család és környezet számára is elfogadható, mégis benne van a fia enregiája, aktivitása, mozgása. Ha kicsit túlmozgásos, akkor a hiperaktív gyerekekre működő technikákat érdemes kicsit jobban megismerni. Ezek alapvetően arra épülnek, hogy kevés információ, kevés szabályozás, de nagyon következetesen, és főleg jutalmazva kerülnek bevezetésre. Egyszerre csak egy dolgot tűzzenek ki, amit egyszerű követni. Érdemes a kívánt változásokat súlyozni, és a legsürgetőbb, legfontosabbal kezdeni. Pl.: képes legyen halkan beszélni. Minden alkalommal, mikor erre figyel és sikerül neki, akkor azt pozitívan megerősíteni, és azonnal, hogy tudja kötni az eseményhez. Lehet akár kis matricákat vagy aranycsillagokat gyűjteni, ami valami nagyobb jutalommal jár. De a siker eléréséhez fontos, hogy egyszerű, rövid mondatokkal, utasításokkal jelezzék a kívánt viselkedést.

Eközben szükség van arra is, hogy a benne lévő sok energiát és érzéseket valahogy ki tudja fejezni. Egyik része az, amikor felismerik, megértik, hogy mi történik vele, és ezt neki “megmagyarázzák”. Például a körbefutkosás és kiabálás közben lehet neki mondani, hogy most biztosan nagyon örül, és izgatott, hogy itt van apukája. Valami mozgásos, intenzív együttlét után (közös labdadobálás, focizás, birkózás, stb.) könnyebb neki azt mondani, hogy most más elfoglaltságot keressen. És nem biztos, hogy képes rá. A heti “apaidő” összeadva a hétvégében jelenik meg, akkor az tényleg hosszabb. A határokat kell megkeresni és feszegetni. Ami az igénye, és ami az Önök igénye, az természetesen nem egyezik. Ha az ő igényeit szem előtt tartva kis késleltetést visznek az eseményekbe (az együttlét után türelmet várnak tőle úgy, hogy közben kézzelfogható jövőbeli dolgot ígérnek), akkor esélyesebb, hogy el tudja foglalni magát hiszti nélkül. Párhuzamosan a korábban említett “érzelmek felismerése és visszajelzése” fontos, hogy ő is felismerje, megtanulja, hogy a futkosás vagy ellenkezés arról szól, hogy csalódott, dühös, örül, vagy ami éppen a legintenzívebb. Így tudja egyre jobban megérteni saját magát, fejlődik az érzelmi intelligenciája, ügyesedik a késleltetésben, önkontrollban. De ez egy hosszú folyamat, minden kis lépést jó észre venni, örülni neki és visszajelezni.

Üdvözlettel

Standovár Sára