A következő problémám van: Máté fiam 12 éves, és újszülöttként fogadtuk örökbe, amelyről ő nem tud (nem tudom, van-e jelentősége). Az év elején iskolát váltottunk, elmondása szerint hamar beilleszkedett - az iskolában magatartásfüzet van, amibe beírják a gyerek botlásait. Öt beírás után már a 3. héten osztályfőnöki figyelmeztetésben részesült, és mostanra (nov. 21.) elértünk odáig, hogy már csak egy beírás kell, és fegyelmi eljárással kicsapják az iskolából. természetesen ez a helyzet a tanulás rovására is megy, persze nem csak nála, hiszen kiderült, hogy ez az osztály különösen "rossz", ezért a tanári kar röpdolgozatokkal, egy órán akár többel is próbálja kordában tartani őket. Természetesen az osztály 95%-a egyes dolgozatot ír, köztük a fiam is. Az osztályfőnök azt mondta, hogy az osztály érdeke az lenne, ha másik iskolát keresnénk, én nem tartom jó megoldásnak, hiszen a probléma csak az iskola szempontjából oldódna meg.
Máté 4 éves kora óta focizik, és nagyon nehezen tudjuk megoldani az edzésre járást, mivel egy másik városban jár edzésre (iskolába is odajár), szeptember óta négy edzésre tudtunk menni, nincs autónk, a vonat óránként jár, így este 21 óra, mire hazaérünk, ezután kellene még tanulnunk, amit persze nem tudunk megoldani, mert a gyerek már az állomáson a vonatra várva alszik. De mivel hogy nem jár edzésre, a csapatból is kihagyják a mérkőzéseken, ha játszik, akkor 5 percet kap. Régebben elképzelhetetlen volt, hogy Máté nélkül álljon fel a csapat. Társai, ha edzésen van, zaklatják, legutóbb betörték az orrát. Az iskolapszichológussal egyszer beszélt a tanévben, és csak jövő héten fog legközelebb, én ezt kevésnek tartom, de sok a gyerek, akivel foglalkozni kell. Az utolsó igazgatói intő után nem találtam a gyereket a lakásban, és szörnyülködésemre a tetőn volt, arra nem válaszolt, miért volt ott. Az a kérdésem, hogy Máté tényleg rossz gyerek, kihez fordulhatok ilyen
esetben, mert én azt gondolom, hogy az iskola csak meg akar szabadulni tőle - vagy röviden, most mit tegyek?

Kedves Édesapa!

Örülök, hogy írt, és így lehetőségük nyílik a családban Máté helyzetéről új szempontokkal gazdagodva, néhány lényeges pontot kétszer aláhúzva (!) tovább gondolkodniuk. Az első és legfontosabb: IGEN, hatalmas jelentősége van annak, hogy Máté örökbefogadott gyermek, mint ahogy annak is, hogy ezt a jelenséget hogyan kezelik a családban!!! E témában jó szívvel ajánlom Bogár Zsuzsa: Az örökbefogadás lélektana c. könyvét, mely az Ágacska Alapítvány honlapján keresztül (http://www.agacska.hu/konyvek/) megrendelhető. Igényes, érthető, életszerű, hasznos szakirodalom. Továbbá a Mindennapi Pszichológia 2017. októberi és decemberi számában e témában megjelent cikkeket, és a magazin weboldalán a "Pszichológus válaszol" rovat vonatkozó levélváltásait (http://mipszi.hu).

Az örökbefogadás, mint lélektani-kapcsolati helyzet néhány általános ismérvét azért itt is kiemelem: például, a szülők sokszor azt feltételezik, hogy a gyerek "semmit sem tud, hiszen olyan kicsi volt" - annyiban igaz, hogy "tudni" valóban nem tudja, hogy mi történt, de ez annál nagyobb baj! Hiszen érzelmi emléknyomok már a magzati korból maradtak benne várandós édesanyjáról, őseiről, az azóta eltelt sok-sok év során pedig érzékelt a körülötte zajló társas, családi helyzetekben rengeteg mindent, ami erre nézve információt hordozhat, s ezek együttesen mára homályos, akár nyomasztó feltételezésekké, kételyekké duzzadhattak. A kamaszkor pedig ettől függetlenül is a normális identitásválság ideje, amikor minden megkérdőjeleződik, megmérettetik - honnan jöttem? Merre tartok? Mik az értékeim? Mik a lehetőségeim? Kihez tartozom (!!!)?... ezekre a kérdésekre lehetetlen megnyugtató választ találni, ha pont a kezdet tisztázatlan, eltitkolt, eltagadott.

Az Önök esetében is valószínűleg itt a legfőbb ideje tehát, hogy megismertessék a fiukat a történetének azzal a részével, amit Önök tudnak. Ezáltal lehetőséget kapjon arra, hogy saját viszonyulást alakítson ki a sorsához, vér szerinti szüleihez, Önökhöz! Hogy megküzdhessen, megdolgozhasson a saját igazi történetével.

Mindezeken túl: leírása alapján az iskola módszerei legalábbis megkérdőjelezhetőek. A magatartásfüzetbe miért nem írnak dicséretet, elismerést is? Nincs az a gyerek, aki valamiben ne lenne jó - és akinek ne adna szárnyakat, ha ezért elismerik őt. Az osztályt "különösen rosszként" könyvelik el, ebből arra következtethetünk, hogy mintha már le is mondtak volna arról, hogy hathatós segítséget adjanak a közösségnek és tagjainak a harmonikusabb működés elérésére. Azt már hadd ne kommentáljam, hogy a legjobb megoldási, fegyelmezési ötlet a röpdolgozat... de úgy tűnik, a bűnbakképzés több szinten is működik, mert nemcsak az osztály egészéből, de annak egyik tagjából is eltávolítandó "hibást" képeznek. Az iskolapszichológus helyében inkább az osztályközösséggel foglalkoznék.

Azt nem teljesen értem, hogy ha iskolába is másik városba jár Máté, akkor miért ilyen nehezen megoldható az edzés - ami viszont egy igen fontos kötődésnek tűnik a részéről, és a sport valószínűleg egy olyan terület, ahol könnyebben sikerélményhez jut(hatna).

Végül, de nem utolsósorban: NEM rossz gyerek!!! Érzékeny, belső vívódásokkal teli, sokszor kétségbeesett és eszköztelen stb. Megfontolandónak tartom az iskolaváltást.

Kívánom, hogy gyermekük még értőbb, elfogadóbb megtartásával, segítésével előrébb jussanak a problémák megoldásában.

Üdvözlettel

Benczné Simon Sarolta