Kedves Andrea!

Két egymástól független kérdéssel fordulok Önhöz 22 hónapos lányommal kapcsolatban. Az első a rajzolással kapcsolatos. Több helyről hallom, hogy nem szabad a gyerekkel/gyereknek rajzolni. Mi egészen kicsi kora óta rajzolunk vele és már a kezdetektől megpróbálta leutánozni, amit rajzolunk. Amióta tud ülni, kap ceruzát, tollat a kezébe. Semmit sohasem erőltettünk, Ő kérte. Mostanra odáig jutottunk, hogy felismerhetőek a rajzai. Persze nem tudom, hogy apa, anya vagy bohóc szerepel a képen, de egyértelműen látszik a szem, orr, száj, kezek, lábak... minden nagyjából a helyén. Sokszor kéri, hogy rajzoljunk neki le valamit, és Ő utána kiegészíti (pl a bohóc kap egy lufit). Olvastam egy cikkben, hogy a firka-korszak a 3. életévben múlik el és a rajzok megnevezése, értelmezése ekkor váltja fel. Normális, hogy a lányom ezt már 2-3 hónapja elkezdte? Lehet ez attól, hogy vele rajzolunk? Nem veszti el így a kreativitását, képzelőerejét nagyon hamar?

A másik kérdésem a hajtekerés-morzsolással kapcsolatos. Amióta megszületett, tekergeti-morzsolgatja a haját. Már pár naposan a keze alváskor a fején volt és babrálta. Leginkább akkor csinálja, ha álmos, vagy ha valamire nagyon koncentrál, de előfordult már, hogy olyankor is észrevettem, hogy tekergeti, amikor nem tudtam semmihez sem kötni. Altatáskor vagy ha nyűgös mindig tekergeti a haját. Mikortól jelzés értékű és jelenthet komoly lelki problémát a hajtekerés?

Válaszát várva!
Üdvözlettel,
Judit

Kedves Judit!

Szeretném megnyugtatni, nem tett semmi rosszat azzal, hogy együtt rajzolt a gyermekével. Nem helyette rajzolnak, hanem neki, mert ő kéri. És nemcsak Önök rajzolnak, hanem Ő is kedvvel csinálja maguk után. A példa, amit a bohóc lufijáról írt, pont arra válasz, amit utoljára kérdez: a kreativitás jele, hogy a bohóc kezébe képzeli a lufit, és bizonyára örömet szerez neki, hogy odarajzolhatja, hogy már képes odarajzolni. A könyvek egy átlagos fejlődési ütemet írnak le, ettől egyes gyerekek eltérhetnek, mert más-más készségekkel születtek. Örüljenek annak, ha szeret rajzolni. Ha megmaradnak a mellett, hogy akkor csinálják, ha ő kéri, és nem lesz ebből egy elvárás, akkor nincs semmi baj. Majd kiderül, hová fejlődik – nem kell rögtön festőművésznek fantáziálni. Az biztosan rosszat tenne.

A másik kérdése kapcsán is csak megnyugtatni tudom. Ha már születésekor csavargatta a haját, akkor erre a megnyugtató mozdulatsorra valamiért szüksége van. Ösztönös mozdulat, belőle jön, és mivel nagyon korán jelentkezett, végképp nem gondolnám, hogy lelki probléma jele lenne. A kicsiknek különböző megnyugtató viselkedése lehet, van, aki az ujját szopja, van, aki a fülét hajtogatja, van olyan gyerek, aki az anya haját babrálja. Ebben nincs semmi kóros.

Teljen sok öröme a kislányában!

Üdvözlettel: Andrea