A 10 éves fiunk rajtakapott minket, miközben nemi életet éltünk. A reakciója sírás, hiszti volt. Nem engedett közel magához minket, mintha menekült volna. És összevissza beszélt. Az eddig nem szeretett osztàlytàrsait emlegette, hogy ők a legjobb barátai, màr csak ők maradtak neki. Most nagyon nem tudjuk a pàrommal, hogy kezeljük ezt, ilyen még nem történt...

Kedves R!

A gyerekeket sok szempontból rémiszti a szüleit házasélet közben meglátni. Számos nagyon mélyről fakadó szorongás aktiválódik, továbbá nem értik a szexualitással együtt járó agressziót. Kisfiuk heves reakciója táplálkozhat a fent említett forrásokból, illetve a családban, az Önök kapcsolatában betöltött helyét is féltheti. Hiszen az Önök szexuális életéből természetesen a fiuk kiszorul, joggal érzi magát kívülállónak. Erre utalhat a megjegyzése is: olyanokat tart barátjának, akiket eddig nem. Mintha azt érezné, hogy Önök elpártoltak tőle.

Javaslom, beszéljenek a történtekről. Lehet, hogy először elzárkózik, de nem érdemes annyiban hagyni. Természetesen nem szabad erőltetni, de érezze, hogy Önök is fontosnak tartják a témát. Érdemes megkérdezni tőle, hogy mi kavarta fel ennyire. Lehet, hogy nem fog tudni mit mondani, de érezni fogja, hogy fontos Önöknek, amit érez. Lehet, hogy valami egészen meglepő dolgot fog mondani, és világossá válik, hogy miért reagált ilyen hevesen. Illetve ez egy jó lehetőség, hogy a szexualitásról beszélgessenek vele. Fontos, hogy mindig a gyermek reakciói szerint haladjon a beszélgetés, az ő kérdései, válaszokra adott reakciói határozzák meg a beszélgetés fonalát. Érdemes nem pusztán a testiséget érintő kérdéseket behozni, hanem a szexualitással kapcsolatos érzésekről beszélgetni.

Üdvözlettel,

Kovács Réka